Olyan régen készülök, hogy elmondjam minden vágyam..hogy neked suttogjam a forró éjszakában!
Olyan régen készülök vallani..hogy nem figyeltem a szíved eltékozolt dallamait…
Minden éjjel, lecsukott szemmel, rád gondolok forró könnyeimmel..
Hiányzol a mából, hiányzol a szóból hiányzol mindenből, mit nekem az élet nehezen pótol…
Percek szaladnak, mellette a hónapok..tudom hogy nem szeretek mást..csak téged…
Szeretlek halkan néma könnyekkel, szeretlek forrón érzéki szerelemmel..szeretem a szádat s a kezed minden tettét, szeretem mindig ha szíved a szívemhez ért…
Most itt ülök, csendben és némán, rád gondolok..ami nem fog megváltozni tán..
Ülök a szobában a fekete csendben..szememben könnyek gyűlnek,s egy-egy elcseppen..
Vágyok a csókodra mi mindent szárítana..vágyok a szívedre mi mindent elborítana…
Sóhajok szállnak fel a sötét égig..Bárcsak szeretnél..örökre mindig…
Olyan régen készülök
By Onepeople
2 hozzászólás
Kedves Dániel!
Mindkét versedet olvastam. Szép gondolatokat és érzéseket írtál mindkettőben. Azonban van egy kategória a prózaversekre, mindkét versed oda illenék.
S egy tanácsot fogadj el tőlem. A szövegben minden írásjel után szóközt kell ütni, különben olvasásnál zavaróla hat.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Nem gondoltam arra hogy ez is próza vers lenne, de akkor még hagyományos értelemben vett versekkel is meg kell próbálkoznom. Valamiért az ilyen versekre vagyok ráállva.