Elférhetsz könnyedén e tömörségben
szerelemvadász. Csak végy levegőt!
Csókodtól hús vadul és szeretőd
önként merül alá örömbe, kéjbe.
A kemény falloszok diadalívén
délibáb: fordított képe ábra,
álélvezeteknek bábu, pára.
A far arcán hab dobálja sós ízét
a szerelemnek. Szomjas partra vetve,
négy égtájnak támasztott édes teste
dűnéin tomporodról szállt madár
tollászkodik, rikolt a magaslaton.
Döfködtök lágy ágyon, avaron, havon,
míg rátok nem hág a kandi halál.
2 hozzászólás
Szia János!
Leszek én az első, aki hozzászól a versedhez, ami igazán megkapó!
Naturális és lírai egyszerre, átvitt értelmű és túl mutat a témán.
Tetszett nagyon.
Üdvözlettel:
Ildikó
Kedves inyezsevokidli!
Örülök, hogy észrevetted, hogy itt nem valaminek a puszta leírásáról van szó.
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdvözöllek: SzJ