Ordítani szeretne
belőlem a fájdalom
fülsértő magas
elviselhetetlen hangon
elmúlt napok kínja ez
fojtogató sírásra
biztató alkalom
szálljon most már másra
csak engem hagyjon
mert ordítani akar
belőlem a fájdalom
elviselhetetlen hangon
de nem fog tudom
mert én nem hagyom
hogy úrrá legyen rajtam
az örök fájdalom
mit Te raktál szívembe
Érted ordít magas hangon
mert nem viseli el
hogy hiányzol nagyon.
4 hozzászólás
Milyen különös, hogy pont most olvasom ezt a verset, és ezt érzem most! Köszönöm, hogy olvashattam!!!! Kalliope
Kedves Demtam szomorúan szép versedhez gratulálok. Igen, ki kell ordítani magadból a fájdalmat. Látod milyen szép vers születik belőle?
Benned ordít, engem meg csendben fojtogat ez az érzés… Nagyon szép, összeszedett gondolatok! Gratulálok!
Köszönöm nektek, hogy olvastatok.