Vén öreg hegy!
Megkopott csúcsodon
az ég kékje rop vad táncot,
s a viharok vájnak szikládba
völgyik futó mély ráncot.
Csodálni jöttem.
Hisz ősidők titkait meséled,
gerinceden kóborló
vad őszi szélnek,
s tanúként állsz ellent
a múló időnek.
Szerelem ez.
Mi más is lehetne.
Öledbe emelsz, s én hagyom,
forrás csókját őrzöm ajkamon,
elringatsz ha elfáradok,
ha rám borulnak az éji csillagok.
De télen, mikor
betakar a tisztaság takarója,
s fényszikrák gurulnak,
mint pajkos gyermek
a frissen hullt hóban,
csak úgy játékosan.
Akkor is csodállak.
Ha mérgedet kiadod,
sziklák omlanak,
lavina zúdul a mélybe,
menekül az ember,
hogy megússza élve.
Mikor, patakkönnyed
mossa az utakat,
kidőlt fák sebeit nyalja,
álmából riad, ki él,
menekül az éjbe
és mindenki fél.
Én akkor is csodállak.
12 hozzászólás
Szia!
Nem elemzem, minek is, hiszen olyan szép!Ennyi:-)), de az szívből jövő!
Szeretettel:Selanne
Kedves József!
Nagyon szép gyönyörű vers a hegyekröl, Hogy tud egy, a sima Magyarfőldön lakó ember, ilyen szép verset irni a hegyekről. Habár őszintén megmondva, engem, lehet hogy azért is mert engem a sors a sima ronárol vetett ide a hegyek közé, és nekem még ma is a hatalmas búzatáblák, és ameddig a szem ellátó naprafogó földek, egésszen más érzést váltanak ki belőlem. Én itt mindig bezárva érzem magamat, a hegyek nagyon gátolják a szabad kilátást. Lehet ehhez az érzéshez, a honvágy is egy kicsit hozzásegit.
Üdv Toni
Kedves József!
Nagyon szép vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Kedves SZemi!
Te már egy művész vagy, annyira szép verset alkottál megint. Eszembe jutatta a soproni hegyeket és a Bakonyt. Nagyon tetszik. Hiába a hegyről írsz, mégis tele van érzelemmel. Úgy hiszem.
Barátsággal Panka!
Kedves Selanne!
Köszönöm és örülök ha tetszett.
Üdv: József
Kedves Toni!
Bár gyermekkoromba a Duna mellett nőttem fel, de nagyon sokat kirándultam a budai hegyekbe. Kóboroltunk az erdőben a barátaimmal, vagy sziklát másztunk, nem vagyok rá büszke, de volt, hogy iskola helyett is.
A völgyben lehet, hogy bezárva érzed magad, de fenn a csúcson, az más.
Egyébként ami a legfontosabb, a természet szeretete.
Lehet az hegy, róna, folyó vagy tópart én mindet szeretem.
Örülök, hogy olvastad. Igazán megtisztelő.
Üdv: József
Kedves Rozália!
Örülök ha tetszett és köszönöm, hogy figyelemmel kíséred a verseimet.
Sokat jelent nekem.
Üdv: József
Kedves Panka!
Nem vagyok én művész, csak egy egyszerű ember, akinek nagy boldogság ha olvassák a verseit, főleg ha tetszik is.
De hisz ezt te tudod.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Szia!Versed úgy ahogy van gyönyörü,igazi természetimádó emberre vall.A "forrás csókját őrzöm ajkamon" – de gyönyörűűűű!Itt kicsit elidőztem mert eszembe juttatja azt az időt mikor még fiatal voltam és csak úgy lehejolva ittam a forrás vízéből.Tudod,-nem tenyérből,nem pohárból csak úgy.
Gratulálok,köszönöm,hogy olvashattalak.
Barátsággal üdv:hova
Kedves József! A természet szeretete ihlette ezt a gyönyörűen megalkotott versedet. Én is természetimádó vagyok, s ahogyan kifejezted egyik válaszodban, mindegy, hogy hegyek vagy sziklák vagy az alföldi rónaság, mindenütt megtaláljuk a természet szépségét. Apukám nagy természetjáró volt, sokat barangoltunk a közeli erdőkben, ittuk a finom forrásvizet, gombát szedtünk és szamócát. Ezért lettem én is termésetimádó.
Nagy élvezettel olvastam a versedet. Gratulálok!
Szeretettel: Kata
Kedves Hova!
Köszönöm, hogy olvastál.
Valóban nagyon szeretem a természetet. Gyerekkoromba a hegyeket, de most inkább a vízpart szerelmese vagyok, de a csodálatom a hegyek iránt megmaradt.
Üdv: József
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy olvastad és örülök ha tetszett.
Szerintem is a természet szeretete a fontos és itt a szereteten van a hangsúly.
Mert amit szeretünk azt óvjuk is és így talán az unokáink is látni fogják.
Üdv: József