mikor az ember rájön
hogy nem kell senkinek
hiába kívánja a szexet
ezt a gusztustalan testet
nem kívánja senki meg
az a pillanat az öregség
nem a ránc nem a kövérség
nem a gyöngülő szem
sem fakó haj erőtlen kéz
az a fájó felismerés
a szerelem sava-borsa
már másra vár nem rád
nálad fiatalabb utódokra
s úgy gondolsz a holnapokra
hogy az öröm nélküli élet
e pillanattól a tiéd lett
2023. augusztus
7 hozzászólás
Kedves Dona!
Ha lenne társad, az is öregedne, és ő se bírná a végletekig. Persze, akadhatnak vickósabb “legények”, de azok fiatalra vágynak. Most én is az öregségről írtam. Te adtad az indíttatást, vagy mondhatjuk azt is, hogy az ötletet a témához a múltkori verseddel. Ha lesz kedved, olvasd el!
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Mindjárt elolvastam, ahogy megláttam az enyém mellett a te versed címét. Mostanában tényleg egy húron pendülünk, te ötletet adtál nekem egy vershez, örülök, hogy most én inspiráltalak téged. Nemcsak a téma hasonló, nagyon egyformán is gondolkozunk. Megint igazad van abban, amit írtál. Ez ám az igazságtalanság: egy férfinak sikerei lehetnek az idősebb nőknél, a hozzá illő korúaknál, és sajnos, a sokkal fiatalabbaknál is, így a nőknek semmi esélyük se marad.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Egyetértünk.
Szeretettel: Rita
Kedves Dona!
A befejezzésnél kezdem!
“s úgy gondolsz a holnapokra
hogy az öröm nélküli élet
e pillanattól a tiéd lett”
Nagyon jól látod,sokan így gondolják!
Mégis,tényleg ´e pillanattól´,mert egy idö
után a legtöbb rájön,hogy léteznek
az életben más örömet,kielégítést nyújtó
dolgok is!
Sokan egy bizonyos kor után ´lenyugodnak´´
és átengedik:”a szerelem sava-borsa” át
a fiatalabbaknak!
Igen, léteznek sokan,akik nehezen fogadják
el az ilyen állapotot.A vágy megmaradt
bennük .és “mikor az ember rájön
hogy nem kell senkinek
hiába kívánja a szexet”nagyon elégedetlenek!
Gratulálok egyéni ,egyedüli ,öszinte versedre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm megértő soraid. Vannak szerencsések, akiknek partnerükkel együtt szépen alakulnak a dolgaik, van, ameddig van, aztán lassan lenyugodnak mindketten. Vannak, akik találnak maguknak más örömöt nyújtó tevékenységet, ami helyettesíti a dolgot, és vannak, akiknek ez nem elég, és elégedetlenek. És vannak – mint én is – akik hosszú kihagyás és “nyugvás” után egyszer csak ráébrednek, hogy az élet véges, nem sok van hátra, és még egyszer az életben szeretnék megélni, átélni azt, amit valaha régen, hogy még utoljára érezhessék, hogy élnek – mert már nem sokáig. Talán ez a kapuzárási pánik.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Drága Dona,
Gyönyörű, mindenről lemondó vers…bennem mégis értetlenséget ébresztett és tiltakozni kezdett a lelkem:
“úgy gondolsz a holnapokra
hogy az öröm nélküli élet
e pillanattól a tiéd lett”?
Az öregség nem jár együtt szerelemmegvonással sem testivel, sem lelkivel- tudom ezért nagyon sokan megköveznének de ha a szex már nem is működik…simogatni és ölelni azért legtöbbször csak akarat kérdése.Ha egyszer bevezettetünk a szerelem művészetébe akkor visszafele haladás már nincs…csak módositások,alkalmazkodás,hogy mindkét félnek jó legyen.
“mikor az ember rájön hogy nem kell senkinek”-ilyen sincsen..valakinek kellünk…a lelkünk valahol valamikor össze volt forrva egy másik lélekkel és azóta szüntelenül keres bennünket ..nem nyugszik amig meg nem talál…elrejtőzhetünk a csigaházba…oda is besurran…vagy kicsalogat.
“nem a ránc nem a kövérség
nem a gyöngülő szem
sem fakó haj erőtlen kéz” áll útjába a szerelemnek…hanem a téves elképzeléseink…önvédelmi páncélunk és félelmeink .
Itt az oldalon olvastam egy hitvallást amivel mélységesen egyetértek: mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei.
Légy merész és megtalál mindaz amire vágysz.
Körülölelő szeretettel gratulálok a versedhez, gyönyörűen szavakba öntötted érzéseidet…..vitatémának brilliáns lenne.
M.
Drága Napfény!
Bocsánat, nem vettem észre a hozzászólást, /Rita válaszolt az én válaszomra, így páros lett a szám./
Köszönöm az észrevételeket, sok mindenben igazad van, ezt én is így gondolom, hogy a testi szerelemben a simogatás, ölelés /és a csók is/ nagyon fontos, és helyettesít sok mindent – de vajon tudják ezt a férfiak is? Vagy nem, vagy én vagyok az a szerencsétlen, aki ilyen férfival nem találkozik. A lelki szerelemről annyit, hogy az néha azért felbukkan, csak vagy nem viszonzott, vagy csak lelki síkon marad, nem fejlődik tovább, és elhervad.
Ezzel sajnos nem értek egyet, ebben már nem hiszek /valamikor én is hittem benne/: “a lelkünk valahol valamikor össze volt forrva egy másik lélekkel és azóta szüntelenül keres bennünket ..nem nyugszik amig meg nem talál?elrejtőzhetünk a csigaházba?oda is besurran?vagy kicsalogat.” – ez nagyon szép elmélet, de semmilyen tapasztalatom nem támasztja alá. Lehet, hogy másnál működik, nálam nem, vagy nagyon szerencsétlen az illető, hogy nem talál rám, vagy fogalma sincs, hogy csalogasson ki. De az eredmény szempontjából ez nem is lényeges.
A másik kettőben megint igazad van: “a szerelemnek? a téves elképzeléseink?önvédelmi páncélunk és félelmeink” állnak útjában. És etikai berögződésünk is. Ez utóbbi kettő nagyon is jellemző volt rám, de már levetkőztem, már ez sem lenne akadály. Nem ezen múlik. És: ” mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei.” – hát igen, ez is igaz volt. De ma már talán nem. Nem azért nem sikerül valami, mert ilyeneket írok és gondolok, hanem sajnos azért írok ilyeneket, mert nem sikerülnek a dolgok.
Köszönöm biztató szavaidat és a dicséretet.
Szeretettel:
Dona