Óriások Földjén a fák csupán fűszálak;
repülő sárkányok tűnnek ott madárnak,
apró pocsolya az összes tó és tenger,
s hangyabolynak tetszik sok kis nyüzsgő ember.
Az óriás gyerekek sziklák között nőnek,
építőkockákként rakosgatják őket;
a felhők fodrából vattacukrot fonnak,
szélvészként fújják le levelét a lombnak.
Ha a gyomruk korog, mennydörgésnek hangzik,
könnyező két szemük vízesésnek látszik;
ha tapsolnak, mintha villám csapna fába,
vasléptük a talajt földrengésként rázza.
Hatalmas szívükben csak a jóság fér meg;
büszke, bátor népség – semmitől sem félnek,
így kaland minden perc az Óriások Földjén:
vidáman kell élni! Nincsen másik törvény!
3 hozzászólás
Milyen jó lenne ott élni! Érdekes történetet írtál gyerekeknek az óriásokról. Jó volt olvasni.
Kata
Kedves Kalina!
Nagyon tetszik versbe foglalt történeted! Gratulálok!
Üdv: Ria
Aranyos. :)))))