Szelíd láng világol,
s hőt ad, hogyha fázol,
szívedbe költözik,
hol tavaszt varázsol.
Ám, ha tomboló szél
ki akarja hunyni,
mielőtt elalszik,
fellobban az égig.
Ne bántsd a világot
– sokan fáznak abban -,
becsüld, amit rád oszt
lágy napsugarakban.
Úgy őrizd a tüzet,
senki ki ne oltsa,
hamvával lelkedet
soha ne borítsa.
Add tovább szikráját,
mindenkinek jusson,
ki koldusa fénynek,
az se nyomorogjon.
4 hozzászólás
Kedves Zsoka!
A cím maga csodás!
"Úgy őrizd a tüzet,
senki ki ne oltsa,
hamvával lelkedet
soha ne borítsa.
Add tovább szikráját,
mindenkinek jusson,
ki koldusa fénynek,
az se nyomorogjon."
…
Nagyon szépen kifejetzed!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen a figyelmedet és a hozzászólásodat. Örülök, hogy tetszett a versem. 🙂
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka
Békét sugároz a versed, és emberséget.Örülök,hogy olvashattam.
Szeretettel:Mária
Kedves Mária!
Igen, ezt az érzést szerettem volna kifejezni és átadni minél több embernek a versemmel. Örömmel tölt el, hogy te is így érezted. Köszönöm szépen az olvasást!