Egy mesében hittem,álmokban éltem,
A holdfény sugaránál szerelembe estem,
Felhök felett járva éreztem ez más világ,
Szivem minden percben boldogság járta át,
Az álmok ködfátyola ellepte arcomat,
Szivem a valosággal vivta a harcokat,
Nem volt éjjelem,nem volt nappalom,
Csak egy igaz szerelem alkotta a napom,
Melyben hittem és reméltem fáradhatatlanul,
Pedig a rossz mindig mindenhol meglapul,
Talán csak egy álom volt és sosem volt igaz,
Most is csak álmodok,már csak ez a vigasz!!
7 hozzászólás
Kedves Beya!
Elolvastam, és szomorú lettem. Nagyon-nagyon fájdalmasak a soraid, és szép rímek közé fonva fogalmazod meg a mondani valódat.
Gratulálok: A.
Szia.Nagyon szép ez a vers,én nagyon szomorú:(
viszont a rimek nagyon megfogtak benne!!
Köszönöm hogy olvastátok!
Kedves Beya!
Nagyon szép vers ! Gratulálok.
Ez fájóan szép,
s ettöl gyönyörű
e vers.
Mély érzéssel
tarkított volt
az a perc.
Gratula!
Egyszer egy ilyen álomból szerettem volna talán sosem ébredni…..
Nagyon szép…Gratula….
Atreyou
És ez az álom még valora is vált,csak nem tartott sokáig:((