Takard ki, takard ki
alabástrom vállad,
combjaid, hókebled,
mert én látni vágylak!
Takard ki kezedet,
és csinos lábadat,
hogy megérintselek,
fogjalak, lássalak!
Takard ki mosolyod,
ajkad szegletében,
szemedet láthassam
égni új reményben!
Takard ki sóhajod,
dagadó vitorlán,
szálljon füleimbe,
szép szavak hajóján!
Takard ki lelkedet,
és szerelmes szíved,
s én leszek örökkön
örökké a híved!
1 hozzászólás
Szép szerelmes versed szeretettel olvastam: Kata