Hömpölygő folyó
Lápos mocsárral
Szegélyén,
Fejét elmerítő
Szabad madárral
Felszínén,
Elsuhant mellettünk
Az öröknek hitt idő.
Fakószínű nádas
Kinyúló levelével
Felénk,
Szőkefényű sás
Meghajlásával
Elénk,
Elsuhant mellettünk,
Az öröknek hitt idő.
Alkonyati narancs
Csíkok húzódtak
Fölénk,
Habfelhők menete
Hullámzott
Fönn még,
S elsuhant mellettünk,
Az öröknek hitt idő.
Elhulló nappal
Őszi karját tárja
Nekünk,
Az eljövő fehér
Illatát már
Érezzük,
S elsuhant mellettünk,
Az öröknek hitt idő.
Visszatérünk még, oda,
Hol az idő megállt,
Hol, egymást úgy
Szerettük,
Hogy soha észre
nem vettük,
Mily távol suhant tőlünk,
Az öröknek hitt idő.
12 hozzászólás
óóó….ez nagyszerű!!!
nagyon tetszik!!!
versed által emlékeztem az időre, az egy időre…mikor velem is ez történt…
köszönöm.
Örülök, hogy felidézhettem Benned valamit!:-)
Nagyon szép szerelmes vers. Nem mindennapi. Gratulálok.
Köszönöm!Örülök, hogy elolvastad!
Nagyon szép…az idő a legjobb dolog amit elveszíthetünk a szerelmünkön kívül…
Hát ha nem is a legjobb, de a legmélyebb lelki hatást elérő….köszönöm Jean Claude a véleményedet, és hogy elolvastad!
Szia, Kedves Hayal!Én is ellátogattam megnézni a műveidet, (még egyszer nagyon köszönöm, hogy írtál), és nagyon megtetszett ez a versed.Amikor csak egy szó áll a sorban, nagyon méllyé és kicsit melankolikussá teszi a vers hangulatát.Érezni lehet rajta, hogy ez valahol mélyen született meg benned:) Csak így tovább!Baráti üdvözlettel: Catti Brie
Köszönöm! Nagyon örülök a kedves szavaidnak, és hogy “ellátogattál” felém! Tényleg mély érzelmek ihlették a verset, örülök, hogy ezt Te is érezted!
Gratulálok hozzá szinte láttam a percek mulását. Kaptunk egy percet az életedből köszönöm.
Én köszönöm, hogy olvastál.
Csodajó vers. Az jutott eszembe miközben olvastam vagy harmadszorra, milyen ellentmondásos dolog, hogy ezt, és így többször is érezheti az ember…
Nagyon tetszik
:-)köszönöm! Sokadszor is ugyanúgy, sőt jobban, mint régen…lehet így érezni!
H.