Perzselő csókodat érezni a számon,
Én mindennél jobban, csak erre vágyom,
Érzékeny ujjaid finom érintése,
Felborzolná újra a kedélyem.
Hajad fürtjeit, meztelen nyakadon,
Ó… hogy én mennyire látni akarom,
Szíved dobbanása a kebledben,
Az lenne legjobban a kedvemre.
Akkor is, száz közül felismernélek,
Hogyha nem láthatna a két szemem téged,
És ha az ölelésnek az volna az ára,
Azt se bánnám, ha utána örök vakság várna.
De az, hogy nem vagy itt, lassan ölő méreg,
Jaj, Istenem… Mennyire megölelnélek,
Heves ölelésem, egy csókkal lezárnám,
Örökre te maradsz, az én kicsi mátkám.
7 hozzászólás
Megható az a sóvárgó szerelem, amely versedben megnyilvánul. Szépen elrendezett formában, költői szavakkal megalkotott a versed. Szerintm kiérdemled vele az ötöt!
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Megható az a sóvárgó szerelem, amely versedben megnyilvánul. Szépen elrendezett formában, költői szavakkal megalkotott a versed. Szerintm kiérdemled vele az ötöt!
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kitűnően kifejezed a sóvárgást, a vágyakozást, szinte érezni a türelmetlenséget, hogy újra láthasd. Tetszett.
Kedves Irén!
Örülök, hogy versem elnyerte a tetszésedet, és külön köszönöm értő hozzászólásodat is. A jövőben is törekszem ezeknek a hatásoknak a kiváltására a verseimmel. Remélem majd akkor is az olvasóim között tudhatlak téged. Látogatásodat, és véleményedet is köszönöm.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Kedves Kata!
Örülök, hogy ismét olvastad egy versemet, és megtiszteltél véleményeddel. A látogatásaid nagyon sokat jelentenek nekem, az pedig külön öröm számomra, ha tetszett is a művem.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Ez az örökké valósáf nagyon szép lett.
Kedves deva!
Elismerő szavaidat nagyon szépen köszönöm.
Maradok tisztelettel: Apamaci