Autót vettem, szép pirosat,
forog mind a négy kereke,
de hogy kié, azt nem tudom,
mert hitelből van a fele.
Fizetem már néhány éve,
mégis nő a tartozásom,
nem sejthettem, most már tudom:
jobb lett volna gyalog járnom.
Nem értem én az egészet,
mit fizettem, hol a pénzem,
megvettem én ezt a kocsit,
vagy évek óta csupán bérlem?
Ha marad a tendencia,
sosem fogynak el a csekkek,
míg a színe ki nem fakul,
minden hónapban törlesztek.
Nem védett meg senki minket,
magyarázat akad bőven,
megduplázott adósságom
lesz majd az én örökségem…
16 hozzászólás
Hát igen. Ismerős a téma, sajnos ez is a kapitalista világ hozadéka… erről ennyit.
Mert nem akarom felmérgesíteni magam.
Ahhoz képest szép nyugodtnak tűnik a versed, én biz haragosabban írtam volna meg. de azért jó.
barátsággal panka!
Kedves Panka!
Próbáltam fanyar humorommal érzékeltetni a véleményemet erről a jelenségről. Nem akartam keménykedni, így is benne van a kritika. " nem védett meg senki minket,"
Köszönöm szépen a véleményedet és az értékelést.
Baráti üdvözlettel: Tibor 🙂
Szia Tibor! 🙂
Jót mosolyogtam az örökségeden. Szerintem sokan járnak hasonló cipőben.
A kategóriát cserélném a "vers/humor"-ra, mert ez amolyan keserédes humor szerintem. 🙂 A van is, nincs is érzés megfogalmazása úgy, hogy ne fájjon, amikor az ember kínjában nevet.
Gratulálok, nekem nagyon bejön ez a vers!
Szeretettel: Kankalin
Szia kedves Kankalin!
Örülök, hogy "bejött" Neked ez az írásom. Én is gondolkodtam a humor kategóriám, de aztán úgy véltem, hogy a hangvitel ugyan könnyed, de a mondanivaló egyáltalán nem vicces.
Szomorú az, hogy magyar emberek ezreivel ez megtörténhetett és ez még csak az autóhitel.
Sokkal nagyobb a tét és a veszíteni való a lakásvásárlóknál, akik még az utcára is kerülhetnek.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és újra véleményeztél!
Szeretettel: Tibor
Szia !
Vigyázni kell, amikor szerződést írunk alá,mert az öröm ürümmé is válhat.Aztán mehetünk a víz alá száradni. Amolyan keserédes hangulatú a vers.
Szeretettel.Marietta
Kedves Marietta!
Próbáltam mértéktartó lenni és nem túlzottan beleélni magam. Szomorú, hogy ilyet büntetlenül meg lehet csinálni a mi kárunkra.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Tibor!
Nagyon jó… de csak a versed, de az a módszer, amit feltálaltál, igazán még viccnek is rossz. Jó a befejezés is: "megduplázott adósságom lesz majd az én örökségem…" – Hogy ilyesmi hogyan lehetséges, az nagy kérdés!
Amikor a kocsim végképp elöregedett, én sem mertem belevágni, hogy újat vásároljak.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Nem véletlenül írtam erről a faramuci helyzetről. Ez sem történhet meg mással csak velünk…Sajnos ezt meg lehetett csinálni, lehetetlen helyzetbe hozva annyi becsületes családot.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és értékeltél.
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Murák Tibor alkotótásam! Nagyszerű verset írtál, egy remek kis szatírát a mai életünk egy ,,szeletéről", a gépkocsivásárlásról. Nagyon is melyre ható értelme van ennek a versednek ás ezt nagyon szépen köszönöm Neked!
Pecás
Kedves Tibor!
Hozzátéve az előző szavaimhoz, azt írod, hogy ,,jobb lett volna gyalog járnom." Az igaz, de a cipők is drágák manapság!
Szervusz:
Pecás
Szervusz kedves Pecás!
Nagyon örülök, hogy meglátogattál és nemcsak itt, hanem a honlapomon is. Versedet szívesen fogadtam, ki lesz téve.
Köszönöm a véleményedet és az értékelést.
Üdvözlettel: Tibor 🙂
Egyszerűen írsz és nagyon jól…
Mindenki számára érthetőek a verseid.
Őszinte barátsággal Gratulálok.
Köszönöm szépen kedves Barnabás!
Baráti üdvözlettel: Tibor 🙂
Sajnos nagyon aktuális lett… 🙁
Elég szomorú, hogy sosem fogy el a csekk… mindig csak nő és nő, és sosem fogy el, hiába fizetik vissza a többszörösét.
Én maradni fogok a lábbusznál…
Sajnos ez van kedves Szandra…Ma ezt még meglehet csinálni nálunk.
Jobb lenne gyalog, de lakás nélkül? 🙁