Öröm

Nézem az arcod, hallom a hangod,
mégsem vagy itt velem.
De lázban égve várom a percet,
mikor karod átölel.

Szólítasz halkan, éppen csak lágyan,
testem veled remeg.
Kezedbe adnám életem,
tudom bízhatok te benned.

Veled jött el nekem a napsugár,
fényes lett azóta minden órám.
Ha még csak percekre is,
de öröm lett életem.

Nem mindig értem mit mondasz nekem,
tudom hogy csak szavakat keresel.
De tőled ez is oly édes nekem,
mámorító vágy vagy te nekem.

Várom a percet mikor,
itt leszel csak nekem.
Öröm hulláma járja át testem,
s tudom, hogy holnap velem leszel.

Édesnek!!