Minden végleges, már nincs semmi! (?)
Örülök is meg nem is, tudod így van ez
Mert néha, néha még hiányzik, hogy ölelj, fogd a kezemet
Tudom-tudom, ezt én választottam így nem tehettem másképp.
De hát, se veled se nélküled, ez a szitu amit érzek.
Ó, a barátságunk elhomályosulni látszik
S ez az,- ez az, ami fájni látszik.
Más lépett a helyemre, valaki sokkal jobb.
Örülök is meg nem is
Boldog vagyok, ha te is.
Lassan, két külön világgá alakulunk át.
Örülök is meg nem is, tudod így van ez
„talán” ezzel egyszer újra kezdhetünk mindent (?)
Ezennel búcsúzom, tőled!!!
6 hozzászólás
a "De hát, se veled se nélküled, ez a szitu amit érzek." sor eléggé sántít.
az" Örülök is meg nem is
Boldog vagyok, ha te is." viszont egy nagyon jól elkapott két sor.
elég rucsa a vers felépítése, de azért emészthető. és átjött, azthiszem, amit mondani akarsz.
grat
Aczél
bocs, rucsa= furcsa 🙂
Ja, lehet érteni, hogy mit szerettél volna, de attól ez még nem vers.
Bocs.
Köszi a hozzászolásotokat 🙂
És mi az, hogy nem vers? akkor mi?
Átélhető-átérezhető leírása egy csöndes-bús (vajúdó) elválásnak…
Jellemző szavai:
"néha még hiányzik"
"barátságunk elhomályosulni látszik"
"Lassan, két külön világgá alakulunk át."
Érdekes nekem a befejezés, a csöndes (titkon reménylő?) csattanó:
ha örülök a másik boldogságának, "talán ezzel egyszer újra kezdhetünk…"
"mindent (?)" – itt jogosan áll a kérdőjel: mindent???
És aztán még egy (fájdalmas) csattanó, talán a kérdőjelre egy nemleges válaszként: "ezennel búcsúzom, tőled!!!"
–
(üdv.: Á.E.)