Nem tudok jól úszni,
sodródok az árral,
ha levegőt vennék,
víz alá nyom száz kar…
Elfutni sem tudnék
gerincsérvem óta,
álmaim azt súgják:
megérné egy próba…
Itt kell maradnom!
minden rög egy emlék,
magyarnak születtem,
innen hová mennék?
Jobb is kell, hogy legyen,
bízok a jövőben,
itt éltem, tanultam,
ez a szülőföldem.
A fizetség nem sok,
nem jó még sok minden,
oly sok szál köt ide,
az is mit nem hittem…
Két fiam a jövőm,
beszélnek nyelveket,
szebben, mint magyarul,
tudják, hogy nem lehet…
5 hozzászólás
Kedves Tibor!
Hazáját szerető, magyarságát büszkén valló emberről tanúskodnak soraid. Sajnos egyre kevesebben bíznak (mernek bízni) itt a jövőben. Talán időnként nem is alaptalanul.
Jó, hogy Te ennek ellenére úgy érzed, itt a helyed.:)
Üdvözlettel: Zsóka
Itt születtem, itt kell maradnom. Köszönöm szépen kedves soraidat Zsóka.
Üdvözlettel: Tibor. 🙂
Sajnos sokan kényszerülnek arra, hogy egy időre búcsút intsenek a hazájuknak. Az út azonban visszakanyarodik.
Szeretettel:Marietta
Megértettél kedves Marietta. Köszönlek szépen…
Szeretettel: Tibor 🙂
Valamit elronthattam, nagyon…:(