Szerelmet szül az éj a pamlagon,
Mikor a menny csillagágyára robban.
Reád terítem pelyhes paplanom,
Lekuporodva egy csendes sarokban.
Vigyázom álmod, mert őrződ vagyok,
Hozzád rendelt jókedvében az Isten.
Éberségemtől félnek a bajok,
S szeretetem az egyetlen kincsem,
Ami megóv attól, hogy arcodon
Könnyfüggönyét leeressze a bánat.
Idegenként is hozzád tartozom,
Neked taszít a tőled csent alázat.
Békén aludj, most én virrasztok ébren.
És ölelésed álmodban remélem.
2 hozzászólás
Kedves Grendorf!
Versed az igaz szerelem alázatával íródott, szeretettel gyengéd és féltő.
Szépen megfogalmazott soraidhoz gratulálok, tetszett!
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Köszönöm magasra értékelő soraid. Nagy öröm, ha valakinek tetszik a versem. Azt igazolja, hogy van értelme írnom.