Ősi jurta vagy nekem ezen kései percben.
Sercen a szó, akadozik…
Ezért mondom versben.
Sátorként borul reám sötét hajadnak lombja.
Ontja szívem most a dalt, már
semmire sincs gondja.
Hason fekszel hasamon, és csókra nyílik ajkad.
Kajtatod a két szemeddel,
mit is nézek rajtad.
Figyelem a lelkedet, érzem a tiszta felhőt.
Ernyőként repül fölém, mi
Szerelemre felnőtt.
Megérintem lágyan puha, tündérszínű bőröd.
Tőrödet ma messze dobtad,
én leszek az őröd.
Karjaimba zárva semmitől, soha ne féljél!
Kérjél, amit szeretnél, csak
mindig velem éljél!
Ősi jurta otthonunk, mi menedék a pusztán.
Tudván, hogy kint hideg van, bent
nem maradunk lustán.
Egybe forr a testünk hevesen, ha benne tűz ég.
Küzd még a jeges világ, hogy
szerelmünket űzzék…
4 hozzászólás
Szép képek, nekem nagyon tetszett. A jurta nem illik bele, legalábbis számomra, de a mondanivaló magával ragadott. Jurtás szerelem?
a jurta a lány haját jelképezi, ami felém omlik, és elfed, mint egy sátor. egy sátor, ami menedék, de állandóan vándorol.
Köszi, h. olvastál
Üdv Báldi B.
Van benne valami a népvándorlás tüzesen szittya lelkületéből. A törzs, a nemzetség fennmaradásának ösztöne és a szerelem heve egy jutrában különös hangulatot teremt.
Gratulálok a témához és a vers által nyújtott élményhez!
Alberth
Élmény volt olvasni:)
Üdv,
C.