Ősközöny

Kedves Imre!

Brilliáns alkotással leptél meg újra . Hangzatos a címe: ősközöny, napjaink uralkodó érzelme.
Definiálhatnánk globlis lélekjégkorszaknak is.
Nagyjaink Camus, Márai, Eli Wiesel, George Bernard Shaw a gonoszság esszenciájának, a legfőbb rossznak tartják ami sújthatja az emberiséget.
A blazírt közöny gyávaság , nem merünk állást foglalni ,pedig az mindig az elnyomókat segíti nem az áldozatokat a kinzót és nem a kinzottat.
Azt mondják a legforróbb hely a pokolba azoknak van fenntartva akik semlegesek maradnak egy erkölcsi konfliktusba.
Veszélyes állapot csecsemővé degradál hiszen a pici babák sem éreznek semmiféle empátiát, minden róluk és a puszta létfenntartásról szól. Mikor középkorúak, idősek is ezen a szinten van a társadalom nagyrésze az több mint tragédia .
?Ősközönyünk hova réved unottan,
s engedi el hanyagul füle mellett
jajszavaink, de remélve titokban,
hogy kap ezért minimál jövedelmet.?
Minimál jövedelem és vigan vegetálnak mert az nem nevezhető életnek dehát a hallgatásnak mindig nagy ára van.
?Törli szemét, de befogja a száját,
hátha ezért leesik neki némi
kis maradék, a pribékjein átlát,
ám makacsul kegyeik maga kéri.?
Nem is akarnak változtatni.Mindenki a másiktól reméli, várja el,hogy cselekedjen helyette.
A harmadik szakasz tűpontosan ábrázolja a gerintelenséget, talpnyalást ami ma végbemegy.
Így alakul parolázva a jellem
és e világra simulva igyekszik
hajlani balgatag önmaga ellen,
ősközönyén kibicsaklik a volt hit.
Elaltatja az ember a zakatoló lelkiismeretét és azzal nyugtatgatja magát ,hogy a másik sem tett semmit akkor miért ő törje magát. Nem veszi észre.hogy már rég nincsenek hősök?globálissá vált ez az érdektelenség.Kihalt a törődés, az empátia, az emberségesség.
A hősiesség mindannyiunkban benne van csak túl kell lépnünk a félelmeinken . Félve élni nem érdemes, már igy is a nihilizmus előszobájába toporog a Föld.
A költők felelőssége is óriási,.azzal,hogy ezt a verset megirtad már felszólaltál az ősközöny ellen.
Pazar alkotás! Mély elismeréssel gratulálok.

napfény