álmok hordozói
álmok hordozói
nehéz utat szabott rátok a sors
a létezés örömébe
másnak taposni friss nyomot
mellettetek
önzést szorongatnak a kezek
az arcokon zajongó kételyek
terhétől roskatag
a ráhagyás siet
formabontó lázatok tüzet csihol
itt ahol a sors haragja tombol
a szív magányos
és ha a lelakott ertékek közt
rajongástok kissé megkopott
visszaintegetnek
egy új hajnalon
a szétosztott mosolyok
vágyak ébredeznek
átlobbannak az óhajok
mindig szűkebb lesz a hely
érik bennem a ki nem mondott
mindig szűkebb lesz a hely
az eddig féltett
épp hogy sejtett
majd elgázol
suttogó titka oly közel
ágról ágra kúszik mászik
fényt keres
színt keres
a fényt óhajtó ismeret
csüngök rajta
alig bírja a kezem
de elengedni nem lehet
nem merem
lent
az esélyek sakktábláin
a megszokott
a megbukott
vészjóslóan integet
ostromol a magány
inognak az álmokban épített fészkek
a déli harangszó még tele ígéretekkel
de az esti fényben ismeretlen nyelven
sejtelmek merengnek
sebeket tépnek fel
kiapadt bennem a forrás
ostromol a magány
nem táplálja többé friss csobogás
mind élesebben hasít át rajtam a hiány
közelséged iránt
álmaim ott csüngnek
szüretre éhesen
lugasod falán
öltöztesd renénybe a mát
szemedben fellobban a láng
színes képeket vetít
képzeletem falán
kigyullad újra a vágy
egy meleg otthon után
13 hozzászólás
Kedves sailor!
Nagyon nehéz volt kiválasztani, hogy a most is kiváló, tartalmas és gyönyörű verseidből mely sorokat idézzem.
Szeretettel:
Zsuzsa
“formabontó lázatok tüzet csihol
itt ahol a sors haragja tombol
a szív magányos”
“csüngök rajta
alig bírja a kezem
de elengedni nem lehet
nem merem”
“szemedben fellobban a láng
színes képeket vetít
képzeletem falán
kigyullad újra a vágy
egy meleg otthon után”
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Köszönöm az idézeteket is,igazán a lényeget
választottad ki!
Örülök,hogy elnyerték teszésedet!
Legyen szép napod!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor.
Fájdalmasan szép trilógiát irtál. ….modern magány/reményvers,és társadalomábrázolás egyben- időtlenül örök és “tágasan”tértelen.
Végtelen harmónia, csend és szűz-fehér tisztaság árad a tünődő sorokból.
Gyönyörűen festetted meg az első részt mely az “álmok hordozóinak”van dedikálva, a tűz csiholóinak, a kiválasztottaknak,fényeseknek és értékeseknek kiknek nehéz küldetést szánt a sors:friss lábnyomot taposni egy bizonytalan, önző társadalomba mely dűledezik,elértéktelenedett, szorong,vádol ,elvesztette önmagát és közönbe süllyedt.
Nehéz egy ilyen világba lelkesnek maradni pedig égnie kell annak aki gyújtani akar.
Igaz költőként két kézzel szórod a hitet, biztatsz,hogy érdemes formabontónak lenni fényleni,lelkesiteni, tenni, segiteni mert mikor majdnem feladjuk a” visszaintegetnek egy új hajnalon/a szétosztott mosolyok/vágyak ébredeznek/átlobbannak az óhajok.
A második rész személyesebb és bemutatja,hogy egyre szúkebbnek érzed a “helyet”szinte szétfeszit a vágy a változás után.
“ágról ágra kúszik mászik/fényt keres/színt keres/a fényt óhajtó ismeret” Óvatosan haladsz, felderitően,elengedni is képtelen vagy és közeledni felé is.,nem a félelem gátol mert azt nem ismered, hanem a múlt fenyegetői árnyai tartanak vissza és egy vészjósló belső hang.
A harmadik részben a remény táncol,óhajok fogalmazódnak meg…..”mind élesebben hasít át rajtam a hiány /közelséged iránt.”
Szüretelni lehet az érzéseket mert beértek és felhangzik a fohász:”öltöztesd renénybe a mát”a meleg otthon pedig karnyujtásnyi közelségbe kerül boldogságot ígér.
Gyönyörűre irtad,köszönöm.hogy olvashattam.
Szeretettel és mély elismeréssel:
M.
Kedves Napfény!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Megtisztelsz csodaszép elemzéseiddel !
Nagyon jól esett,hogy így látod:
“Végtelen harmónia, csend és szűz-fehér tisztaság árad a tünődő sorokból.”
Igen,az álmok hordozóinak nagyon sok mindent ki kell birni,át kell menni.
A legfonosabb tulaJdonságuk az önzetlenség!
Remekül kihangsúlyoztad: ” kiknek nehéz küldetést szánt a sors:friss lábnyomot taposni egy bizonytalan, önző társadalomba mely dűledezik,elértéktelenedett, szorong,vádol ,elvesztette önmagát és közönbe süllyedt.”
Igen, formabontónak nem könnyü lenni!
Alig van igény,ha egyáltalán,az igazi értékek elfogadására!
Kicsinyes nézetek közt utat törni!A ráhagyas,a teljes nemtörödés helyett
érdemesre buzdítani!Kitenni magunkat megszólásokra,kicsinyes leértékeléseknek!
A masodik részben:´ágról ágra´,azt jelenti,hogy megtanított a sors ügyelni,ébernek lenni.
habár az érdemesért mindent meg kell kockáztatni.
A harmadik meg tényleg egy fohász,ezekért:
“öltöztesd reménybe a mát?a meleg otthon pedig karnyujtásnyi közelségbe kerül boldogságot ígér.”
Köszönöm szépen nagyon értékes és értélelt hozzászólásodat!
Igazán örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
“ahol a sors haragja tombol
a szív magányos”
Nagyon találó ez a gondolat. Bizony, különösen ebben a háborúra éhes helyzetben érzem tombolónak a haragot. Elpusztítani, kiírtani, eltörölni a föld színéről, mindegy mi az ára. Farkasok irányítják a világot és az ember szíve fáj, mert magányos.
“színt keres
a fényt óhajtó ismeret”
Ehelyett egyre sötétebb a világ, no nem a teremtett, hanem, amit az ember kreál magának.
“színes képeket vetít
képzeletem falán
kigyullad újra a vágy
egy meleg otthon után”
Ez a vágy – mégha más iránt – nekem is a képzeletem falán vetít színes képeket. Nem véletlen, hogy soha nem egy férfiről álmodozom, hanem az egykor volt szülői házról, drága szüleimről.
Attól jó egy vers – gondolom én – ha mindenki megtalálja benne azt, amire ő gondol, amivel ő tud azonosulni. Van, aki vágyik egy hölgyre, egy urra, egy gyermekre, más meg a már rég elköltözött szülei otthonában szeretne még gyermekként élni.
Szeretettel olvastam ezeregy gondolatot ébresztő soraid.
Rita 🙂
Kedves Rita!
Köstönöm szépen,hogy olvastad!
Nagyon találó,amit írsz:” Farkasok irányítják a világot”
sajnos igaz!
Igen, a:”a fényt óhajtó ismeret?” kiutat keres a sok tévelygésböl!
Ezt nagyon jól látod:”Attól jó egy vers ? gondolom én ? ha mindenki megtalálja benne azt, amire ő gondol, amivel ő tud azonosulni. ”
Igen,mindenkinek megvannak a saját kívánságaik,
elképzeléseik,óhajaik és azt tartja fontosnak,elötérbe helyezi!
Igen,a vers attól értékes,ha mindenki talál benne magának érdemest!
Örültem jöttödnek!
Szeretetlel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Rita,
nagyon örülök az utolsó bekezdésednek, én is így gondolom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves sailor!
Micsoda kezdése verseidnek :
”
álmok hordozói
álmok hordozói
nehéz utat szabott rátok a sors
a létezés örömébe
másnak taposni friss nyomot”
Bizony ezzel valamilyen szinten mind így vagyunk, vagy leszünk, mert különben azt vesszük észre, hogy egy kaptafára teszünk mindent, így, a versírást is persze ez nem Nálad van így. De mindenesetre nagyon jó meglátás, jól vetted észre és méltóságteljesen fogalmaztad meg e tünemény!
Elnézést kérek érte, fogok még jönni, de nagyon nem vagyok jól most sajnos, nem megy több, már morfiumot kapok. Talán nem is tudok úgy gondolkozni ahogy szoktam.
Szeretettel gondolunk Rád Gabikával mindketten Magyarországról! Zoli voltam Kaposvárról)
Kedves Zoltán!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Nagyon érintesz kedves barátom,hogy ilyen állapotban is
felkeresel!
Hihetetlenül érint a sorsod és ha lehetne mindent megtennék,
hogy jobb legyen!
Sajnos csak egyet tudok ismételni:TARTSÁL K!
Ilyen sorok után;” de nagyon nem vagyok jól most sajnos, nem megy több, már morfiumot kapok. Talán nem is tudok úgy gondolkozni ahogy szoktam.”
megrendül a lelkem és anyira szeretne enyhülést részedre!
Az enyhiti egyedül érzéseimet.hogy megörizted a hitedet,ahol
menedékre találsz!
IGAZÁN KÖSZÖNÖM,HOGY JÖTTÉL ÉS ÉRTÉKEEBB HOZZÁSZÓLÁST
SOHA NEM ÍRTÁL.FÁJDALMAID KÖZT MOST1
Berátsággal:sailor
LEGYEN SZÉP NAPOD
TARTS KI!
Ügyeljetek magatokra!
Kedves sailor!
Igyekeztem jönni ahogy ígértem, bár nekem ígérgetnem semmit sem szabad, amilyen lehetelen jelen létemnek egyre még lehetelenülőbb helyzete. Morfiumot kapok egy ideje, mégis rettentő fájdalmaim vannak mindezzel együtt.
Sajnos a költészethez egyre kevesebb közöm lesz, ahogy az élethez való viszonyom a halál egyre való közelgésével rám nyomja egyre nehezülő tekintetét.
Persze lehetne, nagy költői szavak szépségül kapott soraival élni, tollamnak tintájával tölteni be ezen fehérlő lapokat vígaszul, ami talán gyönyörűséges is lenne…. Talán…/. Szívemet vezetik érzéseim és kötődéseim élő vágyai közétek, akiktől annyi szépet kaptam, hogy lehettem közöttetek, hogy megadathattatok nekem.
Ezen sorok nem a búcsúnak sorai, hiszen nem tudhatom, hogy mennyit bírok, meg Jehova Istenem is mindenkor velem volt a boldog Isten, aki megengedte, hogy megismerhesselek Benneteket, ezen életnek szűrődő árnyain minden lobogásban fogni fel a szavak szépségül kapott valós idejű értékét, melyekbe volt módom bepillantani értelmül a költészet kedves nyelvezetének mindenkori útjain, amely mindenkor boldoggá tett értetek is. Kikkel rokon lelkek vagyunk szeretvén a szavak játékának gyönyörű művészetét megjelenni soraink között egymásért is, hiszen az ember jó esetben soha nem magának ír.
Mint ahogy most én is Neked kedves sailor, hálás lévén érte, hogy megtehettem e nyomorúsággal teli napjaimba, s most ezen múló perceiben!
Köszönök mindent Neked Te mérhetetlenül mély érzésű ember, kitől annyi mindent kaptam életül… nem is gondolnád mennyit…
Vigyázzatok magatokra és egymásra életetek mindennapján boldoggá téve Titeket e gyönyörű élet, s amiben életül, s örömül remélni bírtok az eljövendőkért.
Szeretettel gondolunk Rátok innen Magyarországról, ölelve Benneteket Gabi és Zoli Kaposvárról)
Kedves Zoltán!
Nagyon szépen köszönöm,hogy újra jöttél!
Nagyon együtt érzek veled,annyira szeretném ha lehetne,hogy jobban érezd magad
Írod” Morfiumot kapok egy ideje, mégis rettentő fájdalmaim vannak mindezzel együtt.”és Te ilyen állapotban küdesz be írásokat,hozzászólásokat írsz,ez hihetetlen !
Annyi önuralmat tudsz elöhozni,hogy nehéz elképzelni !
Ezt a részt kellett idéznem,annyira megható ,szép és igaz vágyaktól
telített,ohajokkal tele:
“Persze lehetne, nagy költői szavak szépségül kapott soraival élni, tollamnak tintájával tölteni be ezen fehérlő lapokat vígaszul, ami talán gyönyörűséges is lenne?. Talán?/. Szívemet vezetik érzéseim és kötődéseim élő vágyai közétek, akiktől annyi szépet kaptam, hogy lehettem közöttetek, hogy megadathattatok nekem.”
Mi is rengeteget kaptunk Töled!
Azt a hihetetlen szeretet kimutatását a költészet iránt,amit számtalanszor kihangsúlyoztál,azt a sok önzetlenséget.buzdításokat,a mindig
az igazi cél felé mutató,szinte kezet fogva vezetö útmutatásokat!
Önzetlenséget,jóakaratot,mindenki iránt tiszteletet!
Minden alkalmat megraagadva a hitedet hoztad elénk!Amiböl annyit merítettél!
A legfintosabb most ebben a pillanaTtbam:
“Ezen sorok nem a búcsúnak sorai, hiszen nem tudhatom, hogy mennyit bírok, meg ”
Igen,ne legyenek a búcsú pillanatai!Hiszen négy éve hordozod már a bajt!
Tartsál ki még mindannyiunk örömére!
“amely mindenkor boldoggá tett értetek is. Kikkel rokon lelkek vagyunk szeretvén a szavak játékának gyönyörű művészetét megjelenni soraink között egymásért is, hiszen az ember jó esetben soha nem magának ír. ”
Remekül fejeited ki!
Köszönöm nagyon szépen,hogy jöttél!
TARTSÁL KI!
A leguslegjobbakat!
Barátsággal:sailor
Legyen szép napod!
Ügyeljetek magatokra!
Kedves sailor,
megérintett ez a csokrod, már az első szakasznál megálltam, gondolkodásra késztettél, mert milyen igazad van. Gyakran fordul elő, hogy magunkra maradunk az álmainkkal – azokkal főleg, melyekkel másoknak akarjuk szebbé tenni életét, könnyebbé az útját.
Ezt mindenki csak később ismeri fel, nincs azonnal látható eredmény, hiszen az álmok megvalósításához időre van szükség.
Köszönöm, hogy olvashattalak, mindig szívesen merülök el soraidban, sok közös gondolat van most is bennük. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Megtisztelsz!
Igen:”magunkra maradunk az álmainkkal ? azokkal főleg, melyekkel másoknak akarjuk szebbé tenni életét, könnyebbé az útját.”
Sokszor kételyeink vannak,hogy egyáltalán érdemes e kiállni,mikor szinte
semmmi jelét nem látjuk a megértésnek!
Mégis,ha csak egy személynek is tudunk segíteni,mindent kárpótol!
Köszönöm szépen értékelt hozzászólásodat!
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!