Az őszi nap oly bágyatag,
vagy szégyenében bújik el?
A fákat fosztja most a szél,
s levélruhában elszelel.
Talán egy hervadó virág
maradt még nekünk a nyárból.
Száraz avarból kandikál,
mielőtt elhull a jámbor.
A folyó felett köd lebeg.
Süket és vak már a határ.
Varjúraj magasba rebben:
Kár-kár-kár, hogy elmúlt a nyár.
Várakozásban most a táj,
bokrok között lapul a szél.
Csupasz fák állnak sorfalat,
"tél tábornok" lassan betér.
8 hozzászólás
Kedves Kati!
Nagyon szépen írtad le az ösz hangulatát!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Egy láncvers általam írt versszakai. Örülök, hogy tetszett.
Üdv: Kati
Szép őszi hangulatot idéz a versed kedves Kati!
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Örülök, hogy tetszett a vers. Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel: Kati
Ősz, az idén igazán kecsességgel köszöntött ránk. Szeretem színeivel együtt, pompás , elragadó.
Szépen lehet megénekelni. Neked sikerült.
Selanne
Köszönöm, hogy itt jártál. Az idei ősz igazán szép volt.
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Örülök ennek a versednek, mert már a közös verselésnél láttam, hogy valami gyönyörűség sül majd ki belőle. Nem csalódtam. 🙂
Nagyon tetszik, hogy az első felében megszalad a ritmusa, majd a melankólia érzékeltetésekor lassúvá válik. Lehet, hogy nem volt szándékos ez, de az én fülemhez így jutott el.
Kezdhetnél te is láncverset. Úgy látom, többünket megmozgatott Zoltán indítása.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Örülök, hogy elolvastad. Nem volt szándékos a ritmusváltás, csak ahogy haladunk a tél felé, lelassul minden.
Szeretettel: Kati