Itt van az ősz, a bőség évszaka,
fűszeres bor, szüret illatával,
nagy tivornyákkal, tánccal, nótával,
a velünk élő, ködös ballada.
E költeményt az élet írja bennünk,
lelkünkben szól szerelmes éneke,
nyári vágyakkal, s élettel tele,
mert dalolva bár, ködbe kell mennünk…
Hát rajta! Lökjük meg azt a hintát!
Magasra szálljon a kedvünk ma még!
Van bor, s ha tán a pincét kiinnánk,
azt se sajnálja a szűkmarkú ég!
Ködbe hulló levél, pörgünk vidám
dalban, s csupa szédült illat a lég.
8 hozzászólás
Szia!
A végén még megszeretteted velem az őszt… Kiválóan kezeled a szavakat, a napsugaras avarillatú pörgésben ott érezni a balladai szomorúságot is. Legalábbis én így éreztem.
Gratulálok!
Ági
Kedves András!
Hangulatos és szép őszi verset írtál, jól megszerkesztve.
Üdvözöllek: Kata
Kedves András!
Koccintok Veled, s hát egészségedre. Versednek íze, zamata van.
Szeretettel:Selanne
Szia!
Szép vers, igazi őszi hangulattal.
Szeretettel: Rozália
Kedves András!
Igazán szép őszi szonett.
Tetszett.
Üdv: József
Szia András!
Az őszt illatossá, élvezhetővé és bujává varázsoltad az olvasóknak. 🙂 Én is elolvastam, tehát nekem is. Tartalmilag mindent hozol, még többet is, formailag meg se merem nézni, úgyis minden rendben. 🙂
Szédült verseket írogatsz! 🙂 Gratulálok neked!
Szeretettel: Kankalin
Hmm…. Mi is van ott a ködön túl?? Nekem a versedben sok kétely és szomorúság rejlik.
De ettől olyan szép. A vidámság, bőség és a bizonytalanság fura ötvözete gyönyörű köntösben.
Gratulálok!
üdv
Szellő
Mint egy lágy őszi illatos bordal…