barna földjét a mának.
Csúszós, nyálkás bőrét
a meztelen csiga, rigó csőrét
kibélelő őszi vacsora.
Vakarék macska nyivákol
nedvedző szeme mától
vaksin mered a világra.
Fejét remegve, hiába
dugja dideregve.
Az anyjának kedve
s ereje sincs ápolni,
el kell őt lapátolni.
A juhar irigykedve
elsárgul, s ha lehetne
fenyőzöld ruhát venne.
Rőt szőrü csahos eb
bundája egyre teltebb.
Szendergő kormos kémény
szürkén pipálva rágyújt.
Tornácon tengeri lapul gyékény
kosárban, a nyár rég’ elmúlt.
3 hozzászólás
Szia!
Versed első és utolsó mondata tetszik legjobban. No és az összes többi ami közte van. Nagyon szép őszi vers. Gratulálok!
Szeretettel üdv:hova
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál. 🙂
Végig tetszett, de a rigó csőrét kibélelő vacsora különösen. Hangulatos, eredeti verset írtál.