Szólnék hozzád, ha lehet,
ne sürgessed a telet,
várj még vele, ne keresd,
itt van az ősz, azt szeresd!
Gesztenyeszín levelek,
ködkristályos lehelet,
közeledben elmereng,
alkony-piros fény dereng.
Marasztalnám álmaid,
ellegyezném árnyait,
mézgagyanta itt ragad,
sérült fából kifakad.
Hideg eső sokszor ver,
markomban az október,
néha napján pityereg,
múlt magjából kipereg.
Narancssárga fénycsóva,
hosszan vetül a tóra,
futólag még megjelen,
majd eltűnik hirtelen.
Árnyak, fények, színszalag,
szellő, szél után szalad,
levél legyezi a fát,
felillik már a kabát.
Szólnék hozzád, ha lehet,
ne siettesd a telet!
Ősz aranya kincset ér,
nap sugara, míg kísér.
6 hozzászólás
Nagyon szép. A természet, az ősz feltétlen szeretete nyilvánul meg a versedben. Gratulálok: Colhicum
Szia Colhicum!
Örülök értékelésednek:)))
Köszönöm figyelmed. Éva
Nagyon szépek ezek az őszi képek! A te versedben az Ősz tényleg arannyá válik!!!
Kedves Éva!
Vizuális tipus lévén, szinte láttam magam előtt a fénycsóvát a tavon, a szellőt, ami a szél után szalad, stb. Nagyon szép, és jólsikerült vers, gratulálok:
Zagyvapart.
Ui.: Örülök, hogy Szolnokiak már legalább ketten vagyunk.
Kedves Old Padavan!
Örülök kedves szavaidnak:)))
Éva
Kedves Zagyvapart!
Örülök, hogy láthatóvá tudtam tenni, amit szépnek látok…
Igen…én is ( Vannak még szolnoki alkotók más honlapokon publikálnak.
Éva