Száraz, megperzselt levelet sodor a szél,
esőért eped a föld, mint kérges tenyér,
kókadt virágokból kihunyt az életcél,
elalélt a fű, távol kotyog egy szekér.
Elillan a nyár, nem lesz színpompás az ősz,
megperzsel, feléget, hisz az erőszak győz.
Elinal, még ki sem enged a fáradt gőz,
igába hajthatod fejed – már itt a csősz.
Így megy napról-napra, évről-évre újra,
megy a szénás szekér, jól megrakva búval,
illatát szórja, hisz gyógyír minden bajra,
míg felhangzik egy szép napon a hattyúdal.
8 hozzászólás
Kedves Ida!
Szépen ecseteled az elmúlást. Nem csak a természet múlása, de benne van a versben az élet lélekromboló hatása is.
Szeretettel gratulálok: Ica
Jól látod, drága Ica, köszönöm soraid.
Most olvasom itt fenn, hogy elutazol. Érezd jól magad.
Hiányozni fogsz, nagyon. Visszavárunk szeretettel.
Ida
Kedves Ida !
Bizony itt van az ősz…..nagyon szép lett a versed:)
Gratulálok!
szertettel olvastalak: Zsu
Köszönöm szépen, kedves Zsu. Örülök, hogy tetszik.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Szép ez a vers. Kissé mélabús hangulatot érzek belőle, de hát az ősz az elmúlás is. Bizakodni azonban lehet, mert az évszakok váltogatása ha kissé fel is borult de csak tart valamiféle rendszert. Azon a szénásszekéren meg a bú között ott lapul a nyár illata is, – én érzem, remélem te is.
Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Még mennyire, hogy érzem, és szeretem is nagyon a szénaillatot.
Minden kornak és évszaknak is, meg van a maga szépsége, csak meg kell találnunk.
Köszönöm, hogy Te is érzed a nyár illatát.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida! Nagyon szép őszi versed. Öröm volt olvasni. üdvözlettel Éva
Nagyon szépen köszönöm, kedves Éva.
Örülök, hogy szerény versemet is észrevetted a sok gyönyörűség között.
Hálásan köszönöm.
Üdvözlettel!
Ida