2024. december 27., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Ősz felé…

    SelanneBy 44 hozzászólás1536 megtekintés

    Csúfolódik velem a nyár, mert elköszön
    és tovaszáll, viszi az virágok illatát, a zöldet,
    a harsonát. A kardigánom most összébb
    húzhatom, a sálamat magamra aggatom,
    a színeset, mi még üzen, és tartogat meleget.
    Ahogy dobban a szív puhán, lágyan, úgy jött
    el a szeptember a mával. Félénken kopogtat
    üdvözöl, örül hogy újra láthat, oly régen hozott
    bronzos virágot kosárban. Átnyújtja nekem
    kedvesen, hogy szinte érzem, lángol a tekintetem
    és tudom, elszenderül a táj lassan, lehull egy fáradó
    dallal a nyári hajnal. Kehelybe gyűjti az Ősz, virágok
    szirmait, az avar zizzenőre váltja kóborló álmait.
    Suttogóra fogja, jó lesz így is velem, az esti szél
    zenéje kering a lelkemen. S csak óvatosan, hogy
    meg ne sértsem, búcsút intek a nyári mesének.

    Share.

    44 hozzászólás

    1. Névtelen on

      Kedves Selanne!

      Magával ragadott ez az őszi forgatag!
      "az avar zizzenőre váltja kóborló álmait."-ez a sor rendkívül jól sikerült szerintem!
      Élmény volt olvasni, nem is lehet csak egyszer, de többször is olvasni kell!

      Üdv:dalmay

      • Selanne on

        Kedves dalmay!

        Örülök, hogy tetszett a vers. Én most úgy érzem, nem tudtam úgy kiadni magamból a verset, ahogyan szerettem volna. Döcögött bennem. Az alapgondolat meg volt, formáztam is, csak a formám, mintha cserben hagyna mostanában. 🙂

        Ez benne a pakliban, na majd, legközelebb.

        Üdv:Selanne

      • Selanne on

        Talán nekem is a kedvenc sorom a versben, amit idéztél. 🙂 Én nyárimádó vagyok, a szomorkásság, ha megtalálható, azért lehet. Viszont szeretem a fáradt Nap sugarát is, és még azért tartogat nekünk a szép idő, is valamennyit, biztosan.

        Köszönöm szépen: Marietta

      • Selanne on

        Vannak, Klári időszakok, amikor úgy érzi az ember nem az igazi , és többre is képes lenne. Igyekszem fejlődni , én szeretnék sok szépséget átadni , fokozni az élményt. Van amikor úgy érzem sikerült, amit elképzeltem, itt most nem annyira, de lehet hogy tévedek. 🙂

        Köszönöm szépen, hogy jöttél hozzám:Marietta

    9. aLéb on

      Ma ilyen őszi szépségeket olvasok :-). Marietta, nagyon finoman fogalmaztad meg, könnyedén, kellemesen hoztad sorról sorra, gondolatról gondolatra. Örömmel olvastalak, szinte láttam, ahogyan karon fog és mosolyogva elsétál veled a Szeptember. Tetszett!
      aLéb

      • Selanne on

        Nagyon örülök, aLéb, hogy így vélekedsz a versről. Tudod, illetve láthatod, amikor olvasol, hogy a szabályos versírás nem az én oldalam, illetve nagyon is tanulnom kellene. A szabad versek azok, amelyeket gyakorlom. Viszont nagyon szeretek írni. 🙂

        Köszönöm az elismerő soraidat, biztat, jól esik, ösztönző.

        Mrietta

    10. Nedra Lion on

      Kedves Selanne!

      Jaj, gyönyörű ez a kis vers és azok a kis képek, amiket leírsz! Valami kis szomorú beletörődést is érzek mögötte, ettől lesz olyan szép számomra!
      Érdekes, hogy Te úgy írtad a kommentekben, hogy kevésbé érzed tökéletesnek a verset, pedig olyan könnyednek tűnik, mintha csak sóhajtottál volna egyet és lendülettel leírtad volna.

      Nem ismerem annyira a munkáidat, hogy jogom legyen komplex véleményt formálni, de szerintem remek formában vagy, visszatérek még hozzád! :))

      Üdv,
      Nedra

      • Selanne on

        Kedves Nedra!

        Szeretettel köszöntelek itt nálam, igazán kedves sorokat címeztél felém. Valóban a szomorkás beletörődést érzékeltetni szerettem volna, mellette, az Ősz beköszöntét pedig elfogadni.

        Amikor ír az ember, érzi, hogy mennyit volt képes kiadni magából. Éreztem, hogy még kellene valami kép, még kellene egy kis zamat bele, de nem ment. 🙂 Voltál így valaha?
        Szeretettel látlak nálam, és köszönöm szépen!

        Selanne

    11. Cyankalla on

      Kedves Marietta!

      A versed után olvastam a hsz-eket is, én sem igazán értem, Te magad miért vagy elégedetlen ezzel a verssel? Persze, odáig rendben van, hogy a lehető legjobbat akarod kihozni , és kritikusan tekintesz a saját írásodra, ez érthető.
      Viszont, forma ide vagy oda, könnyed, szép köntösbe öltöztetted az őszt; bronzos virágokkal; kehelybe gyűjtve köszönt be és varázsol el.. Nekem tetszik! 🙂

      Üdv: C.

      • Selanne on

        Szia C. !

        Nem szoktam ám, magam ellen beszélni, csak valahogy, na itt ezt éreztem a versemnél, hogy illene még bele ez, az.:-) Én végtelenül örülök, hogy tetszetős az olvasóimnak, hiszen fontos a visszaigazolás. Örömmel is tölt el engem.

        Tegnap Bács Ferenc művész Úrtól hallottam, aki a következőt mondta.Nem tudom pontosan idézni. A költészet, illetve írás, egy olyan folyamat, ami egy olyan dimenzióban kezdődik, ami halmazként van egy térben. Aztán érni kezd, majd tollat fog az író, és elkezdi leírni.
        A halmaz valahol meg is volt nálam, a kiválogatást nem éreztem úgy ahogy igazából szerettem volna, és nem is jött több. 🙂

        Köszi, hogy jöttél hozzám! 🙂

        Marietta

      • Selanne on

        Beletörődöm, hát persze, lenne más választásom? 🙂 Mindenesetre egyben bízom, hosszú lesz, és megmutatja nekem, nekünk a szépségét. Úgyis átvált majd az idő zimankóra, és jajj, az milyen hosszú lesz.

        Örülök, hogy itt jártál. Selanne

      • Selanne on

        Szia!

        De jó szó, "átmenet". Valóban ez tükröződik a versemből, és ma, csak a reggel kissé csípős levegője árulkodott, hogy szeptember van. Most igazi nyári a hőmérséklet erre felé. 🙂

        Köszönöm szépen, a soraidat: Marietta

    19. Finta Kata on

      Kedves Marietta!

      Szépen fogalmaztad meg az őszi hangulatot, s a nyárból átmnetet, amely – a valóságban – elég nehezen ment át, hiszen közbe szólt egy hideg átmenet. Jól görgted a sorokt, hangulatos költői szavaiddal az olvasóban kellemes hangulatot teremtesz olvasás közben.

      Örömmel olvastam: Kata

      • Selanne on

        Most is játszadozik velünk az idő. Reggel tavaszias, napközben nyárias. A fák levelei , és a naptárak jelzik, hogy Ősz van.

        Még maradhatna picit, de félő hogy egyik pillanatról a másikra beköszönt a hideg. Tényleg sokáig lehetett tartogatni a jó időt.

        Köszönöm, hogy olvastál! 🙂

        Marietta

      • Selanne on

        Nekem a Tavasz a pajkosság, a nyár a nagyasszonyos idő, az Ősz egy kalapos Úriember, akibe belekarolva nagyokat lehet sétálni, a Tél pedig az ősz apó. A kosár pedig, hol ezzel, hol azzal van teli. A hócipő még várat. 🙂

        Hát igen megihletett, ez a szép évszak. Köszönöm, soraidat.

        Marietta

    Leave A Reply