Árnyak dúlnak, fények halnak,
felhő-pingált napba martak.
Levél remeg, holt ág reszket,
zajba zártan lét-vesztettek.
Hörög a lomb, sápadt sóhaj,
ősz hunyorog múló dallal.
Madár gubbaszt, szűkölt ének,
rejtegetnék messzeségek.
Érzék-torzan éned retteg,
perc a percre órát enged.
Magány kínnal zordan mordul,
sár-időben harang kondul.
Egek könnye marja arcod,
kopott lelked fényért kapkod.
Tavaszt vágyó illatárral
meddőn megbújsz a világgal.
30 hozzászólás
gyönyörű vers!!!!
gratulálok
Szia András!
Köszönöm! Valakinek nagyon sokkal tartozom, hogy eddig jutottam! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon szép mint midíg, a dallma is magával ragadó, mint az előző verseidéi!
Szívből gratulálok hozzá! GaZo!
Szia Zoli!
Örülhetek, ha tetszett! A dallamok és ritmusok nálam így jönnek. Kissé szomorkásan, melankólikusan, de ez vagyok én minden szépítés nélkül.
Köszönöm, hogy megtiszteltél jelenléteddel! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Versed zeneisége megkapó.
"Egek könnye marja arcod,
Kopott lelked fényért kapkod."
Nagyon szép verset írtál, gratulálok!
Szeretettel: Tibor 🙂
Szia Tibor!
A zeneiség a sejtjeimbe ivódott évtizedek alatt. Amikor verset írok, ritmusként és dallamként költözik a fejembe a mondanivaló. Ezek a kis csírák a zenei múltamból szökkennek virágba. Nagyon bennem vannak, hiba lenne nem kamatoztatni.
Örülök, ha tetszett! Köszönöm, hogy megtiszteltél véleményeddel! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Nagyon szép!!!!!
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti!
Megnyugtató, hogy szépnek találod! 🙂 Bennem negatív gondolatokat gerjeszt az ősz. Az egyetlen évszak, amiben nem találok semmi jót. Ezért született e szomorkás vers.
Köszönöm, hogy jelenléteddel erőt sugárzol! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gratulálok, kedves Kankalin!
A ritmus, a dallam és a rímek csengése a tartalom negatív hangulatával vetélkedik. Ezáltal kihangsúlyozza az ősz általi veszteségeket és az elmúlás fájdalmát. Nekem sem a kedvenc évszakom. Tökéletesen megértelek.
Üdvözlettel: Alberth
Szia Alberth!
Örülök, hogy találtál valami szépet a versemben. Bizony az ősz ilyen. Tőlem mindent próbál elvenni. Nehéz túlélni, de muszáj.
Köszönöm, hogy benéztél hozzám, hogy megértettél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin!
Hú ezzel a zenével hú… gyönyörű a kettő együtt. Majd hogy nem a könnyeim… légyszi szerezd meg ezt nekem MP3-ba!
A versed is remek!
Barátsággal Panka!
Szia Panka!
Na most aztán úgy dől a könnyem, hogy ember nincs, aki elapasztja. Te vagy az első, aki úgy olvasta el a verset, hogy vele együtt hallgatta a zenét. Tehát betartva a használati utasítást. 🙂
A zene Hópihének köszönhetően az ereimben futkos véremmé válva, amit kihoz belőlem, az inkább az én rejtekem. Így hat rám a zene, így ad és vesz el erőt, amit a költészettel próbálok ellensúlyozni.
Köszönöm, hogy megértettél, köszönöm, hogy itt jártál! 🙂 Ezek nagyon fontos dolgok az életben. A legfontosabbak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
(Megkapod MP3-ban! 🙂
Kedves Kankalin!
Nagyon-nagyon szép a versed. Izlelgetni kell a szvakat. Szépen hanzóan szőtted a sorokat. A mondanivalót nemkülönben. Nagyon-nagyon bent van az egész lényed ebben a versben. "Érzék-torzan éned retteg. Perc a percre órát enged." Az elmúlás is lehet nagyon szép. Te bemutattad. Ilyan csak ritka pillatokban kerül a papírra, – ez annyira sokatmondó. Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Szia Vali! 🙂
Sajnos az ősz bennem letargikus hangulatot eredményez. Amit kiemeltél, azzal az idő csigalassúságát próbáltam szemléltetni. Minden perc órának tűnik ilyenkor. Ha néha-néha erőlködik a nap, sugarai kölcsönöznek némi éltető erőt. De aztán tovatűnik, s nélküle kell talpon lenni. Azért nem tettem az "elmúlás" kategóriába, mert szerettem volna, hogy maradjon némi pozitívum is. Az eredeti változatban az utolsó sor közepén a "meghalsz" szó csúfoskodott, de aztán felkaptam a fejem, hogy azt azért mégsem. Annyira talán nem vészes a helyzet.
Köszönöm, hogy nálam jártál, örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin !
Nagyon szeretem benned, amikor egy-egy vers alatt biztatást küldesz, erőt sugárzol barátaid felé Nagyon szeretem verseidet is, hiszen mélységekbe , szinte bőven az elérhetőségen túlra leér a lelked. Szép a versed. Mégis…Szeretnék Tőled egy vidámabb hangvételű alkotást kérni. Ha lehet:-)), mert úgy érzem Ősz ide, Ősz oda, valahol valami fáj.
Baráti szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Bevallom, most megfogtál, hirtelen nem is tudok mit válaszolni.
Azt hiszem, nem vagyok képes vidám verset írni, mert belül ilyen vagyok. Ez nem akadályoz meg abban, hogy sokat mosolyogjak, sőt jóízűen nevessek is, méghozzá elég gyakran. A tanítványaim nagyrészt ezt az arcom ismerik, de ez nem jelenti azt, hogy nem törik el könnyen a mécses. Ezt nem szégyellem, az embernek ki kell adni magából a nyomasztó gondolatokat, vagy éppen a tehetetlenséget. Nem ígérem, hogy megnevettetlek az írásaimmal. Ha mégis így lesz, magam is meglepődöm. 🙂
Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed, örülök, hogy tetszett a vers!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
" Felhő pingált napba…" ? Már megint lenyűgöztél! Színek, képek, hangok, vágyak, könnyek,… mind-mind benne van ebben a hunyor-gásban 🙂 Lágy dallamot mesélt a szíved, a zenével együtt.
Szeretettel gratulálok: pipacs
Szia Pipacs!
Kicsit szégyellem magam, tulajdonképpen azóta, hogy elolvastam a te őszödet. Akkor megláttattál velem olyan dolgokat, amiket én nem így gondoltam erről az évszakról. Sajnos nekem az év ezen része még nagyobb küzdelem és viaskodás: tulajdonképpen a túlélésért.
Nemsokára gyertyagyújtás lesz, ez már most nyomaszt, nekem azóta az ősz sokkal elviselhetetlenebb. Mellette mindig érkezik a nyakamba újabb "feketeleves" -roskadásig.
Tényleg abban az egy hunyorgásban minden összpontosul, jól látod!
Örülök, hogy tetszett az én szomorkás őszöm, köszönöm, hogy nálam jártál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szomorúság fut végig – egyébként gyönyörűen formázott, jól csengő, és ritmusos versedben. Tudom, tudom, sok bánat ért Mégis azt mondom, próbálj örülni néha-néna az életnek, még akkor is, ha időnként a sorsunk kegyetlen tud lenni.
Nagyon szép a versed.
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Néha-néha azért tudok örülni az életnek. Épp most érkeztem egyenest a szavazófülkéből. 🙂
Viccet félretéve: vannak szép dolgok, nem vagyok telhetetlen, észreveszem az aprócska kincsecskéket is. Féltve őrizgetem őket, vigyázok rájuk.
Örülni tudok annak is, hogy meglátogattál itt a versemnél, ráadásul tetszett is neked. Nagyon köszönöm! 🙂 A nyomasztó dolgokat pedig muszáj kiírni magamból, mert így könnyebben tudok mosolyogni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon belekapaszkodtak soraid a lelkembe! Gyönyörű versed dallamos, ritmusos, de lágyan…olyan melankólikusan.
A fájó hangulata, és legfőképpen az utolsó versszaka – mintha belém láttál volna..!
A csatolt zene is nagyon szép.
Gratulálok, szeretettel:Zsanett
Szia Zsanett!
Számomra fontos a véleményed, mert csodásan bánsz a szavakkal és a gondolatokkal.
Örülök, hogy a zenével együtt olvastad! Mostanában erre vetemedtem: kipróbálom, mit is hoz ki belőlem az a gyógyító és földbe döngölő zene. 🙂
Köszönöm a gratulációt, nagyon jólesett! Nemsokára megyek hozzád, mert kívülről elolvastam valamit, amihez lesz hozzáfűznivalóm.
Azt is köszönöm, hogy folyamatosan figyelemmel kísérsz! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kalin, ez nem is szép és nem is gyönyörű. hanem
valami egészen különleges!
gratula:ruca
Szia ruca!
Örülök, hogy egészen különlegesnek tartottad a verset, tényleg annak szántam a maga nemében.
Mindent beletettem, mindent. Amit látok, de nem láthatok, amit hallok, de nem hallhatok, amit érzek, de nem érezhetek. Attól még mindhárom mélyen bennem van, és pont így.
Talán ettől lett különleges. Nem mindenki érti igazán mélyen, talán csak az, akit hasonló dolgok foglalkoztatnak. Köszönöm, hogy megértetted!
Szer: Kalin
Különlegesen gyönyörű!!!!!!!
Szia Zsike!
Nagyon szeretem az elragadtatott felkiáltásokat, amiket tőled olvashatok a verseim alatt.
Rövid hsz-eket írsz, de azokban annyira benne van minden, hogy nem is kell több, ráadásul ezt az őszi estét is mosolygósra varázsoltad!
Köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Amikor a versed több alkalommal is elolvastam, úgy éreztem, kabátot kell felkapnom, és védő viaszt terítenem a lelkemre, hogy az ősz zsongást feledtető hűvös érintését elviselhessem.
… mégis, minden soron túl ott bújkált valami sejtető, újúlást csábító gondolat, ami olyanná lesz, mint a tavaszhírnök hóvirág.
Megszemélyesítéseid mesteriek.
Gratulálok.
Szeretettel: ottaka
Szia ottaka!
Ezt olyan szépen összefoglaltad, hogy dicséretet érdemelsz. 🙂
Jómagam megállapítottam, hogy kissé horrorisztikusra sikeredett. Egyszer tényleg kiírom magamból, ami robbanásszerűen bennem van. A mélységeket és magasságokat pont úgy, ahogy megélem. Ezidáig nem mertem még magamnak sem. Ahogyan az eddigi írásaimban szerepel a "fent" és "lent", csak távolról közelíti meg a valóságot.
Örülök, hogy tetszettek a megszemélyesítések, de szerintem inkább spontán születtek, mint mesterien. 🙂
Köszönöm, hogy próbáltál kabátot előkészítve megbirkózni a hűvös érintéssel, meg azt is, hogy találtál benne elbujdokolt újulásra csábítást is. (Ez volt az őszies tavasz-vágyó zene, amivel érdemes megbújni valahol.:)
Jólesett, hogy benéztél ide! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Méltó szép vers a zenére, amely elvarázsolt így ősz tájékán. (illik a gordonka hozzá)
Köszönöm, hogy olvashattam, hallhattam: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Ez a versem nem ma született. Azért tettem az ajánlóba, mert bennem egykor így szólalt meg zenével, illetve anélkül is ez az évszak. Sokáig nem voltam képes érzékelni pozitív hatásait, most viszont igen.
Egészen máshogy élem a szürkének tűnő ködök, a hajnalonta szitáló esők, a színpompásan barnákba hajló avar-illat üzeneteit.
Az ősz nekem ma más. A remélhetőleg lassan-lassan elkészülő kontraszt miatt hívtam fel a figyelmet erre a versre. 🙂
Örülök, hogy megtaláltad.
Köszönöm neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin