Megsímogatta az ősz a fákat
s belepirultak a levelek.
A többiek elsápadtak,
sárga-barna színt öltöttek,
s hűvös szelek szárnyán
a földre kerültek,
majd mindenki szemeláttára
avar-tengert építettek.
Az avart sodorja a szél
zúgva-búgva hozzánk beszél.
Nem értjük, mit mondana
pedig harsog, mint egy harsona.
Mondaná tán, hogy szomorú,
mert sok a vita, s itt-ott háború.
A kiegyezés méltán többet ér
Örülhetnének az emberek
s tán elcsendülne a szél.
6 hozzászólás
Kedves Imre!
Nagyon hangulatos, szép őszi tájat festettél nekünk. Küllmét én leginkább szabad formának nevezném, ahol egy-két rím elcsúszás nem jelent hibát. Szép magyar szabályok szerint fogalmazol, hibátlanul. Mindig tetszenek a természeti alkotásaid. Egyetlen szót kiemelnék belőle, még pedig a középső szakasz utolsó sorából a "van" sócskát. Az valahogy nem illik bele a versbe, s a mondat úgy is teljes. Ez azonban nem von le az alkotásod értékéből.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Imre!
Szépen írsz az őszről, minden természeti dolog meg van személyesítve, mint az emberek világában. A csend, igen az fontos az igazi őszi hangulat megéléséhez. Persze, ha ,,elcsendülne a szél…."
Gratulálok!
Alberth
Kedves Kata!
Őszintén örülök véleményednek. Egyetértek az észrevételeddel, már ki is javítottam.
Örűlök, hogy tetszett. Üdvözlettel T. Imre
Kedves Albeth!
Köszönöm szépen a gratulációdat, örűlök, hogy tetszett. Reméljük, sok szép ősz köszönt még ránk. Üdvözlettel: T. Imre
A szép őszi színekkel megfestett természetben az ember alig érzékelhető…
Nagyszerű vers!
Gratulálok!
András
Kedves András!
Köszönöm,hogy itt jártál és elolvastad ezt a versemet. Örülök, hogy tetszett.
Üdvözlettel: Túri Imre