Köd könnye szemerkél,
hullik a falevél,
sárgult lombok között
kósza szél keresgél.
Keresi a nyarat,
fénylő napsugarat,
zöldellő ágakon
daloló madarat.
Ritka már a napfény,
melegre sincs remény,
elmúlás tűzében
vöröslik a repkény.
Ősz uralma trónol,
lassan télbe hajol,
s idő parancsútján
tavaszba araszol.
12 hozzászólás
Kedves Judit! Az évszakok mindig ihletet adnak, hogy megírjuk. Szép költői képekkel tűzdelve öröm volt olvasni. Sajnos korán jött a hideg és az ősz nem tud kibontakozni igazán. Rég jártam erre, betegségem végett. Remélem többször ide tudok látogatni a jövőben. Szeretettel Éva
Kedves Éva!
Szívemből köszönöm, hogy felkerestél!
Szeretettel, Judit
Szép!
"sárgult lombok között
kósza szél keresgél."
üdv.koko
Köszönöm kedves Koko!
Szépek az őszi képeid, kedve Judit.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel, Judit
Szép melankólikus…
különösen felfigyeltem repkényre…
réwgen hallottam ezt a szót!
Szeretettel:sailor
Köszönöm Sailor!
Üdv, Judit
Kedves Judit!
Szép ez az őszi kép, benne van a remény az " idő parancsútja _"
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, köszönöm szépen!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit !
Szép képekkel dolgoztál, nagyon szép ez a versed is:)
szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm kedves Zsu!
Szeretettel, Judit