A vénülő ősz szeszélyes dáma.
Utolsót lobban, éget a vágya.
Ma még becézget, kacagva néz rám,
de holnap elillan a nyár nyomán.
Kendőzi ám magát a vén kacér.
Piros meg sárga már a sok levél.
De gyors halál a vég, lehull a lomb,
és csak a fájón szürke köd borong.