Az ősz ölelte kerten át
a nyár varázsa visszaleng,
lezárni végre korszakát
csitítja bájolón a csend.
A víg napunk ma visszasüt
a kósza fellegek között,
de már sugára mindenütt
lehullt avarba ütközött.
A délután lehűl hamar,
az estre kardigán kerül,
begombolod, s ha eltakar,
azért te még vacogsz belül.
Aludni térsz, s az álmodat
az őszi mélabú szövi,
sorolja bár, de válogat,
javát az éjbe szórja ki.
S te csendesen szuszogsz tovább,
mi megmaradt, elég neked
idézni május illatát,
amint ölelkezik veled.
4 hozzászólás
Kedves Imre!
Nagyon tetszik a vers. A ritmikája a munkáidnak mindig annyira jól el van találva, és a szavak, a képek is helyén vannak. Érettnek, kikristályosodottnak érződnek ezek az alkotások, mindig örömmel olvasom őket. A hangulata is magával ragad, szinte beleélem magam az elmúlás melankolikus (bár számomra személy szerint egyben felemelő) érzésvilágába.
Üdvözlettel: Tibor
Kedves Tibor!
Köszönöm megtisztelő soraid.
Örülök, hogy hatnak rád a verseim.
Barátsággal, Imre
Kedevs Imre!
“a nyár varázsa visszaleng,
lezárni végre korszakát
csitítja bájolón a csend.”
Nagyon tetszett!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Örülök, hogy tetszett.
Barátsággal, Imre