Bús-borongós őszi nap van,
háztetőkön ködből paplan;
csöndes fák alatt
bokrok alszanak.
Lomb-pelerin lekerült már,
minden madár elrepült már;
csak egy fekete
rigó jár erre.
Álmos ablakra zegzugos rácsnak
ráborulnak kint szürke faágak;
fény után néznek
szobanövények. –
Hallgatag falak közt papírra vetettem,
virágok helyett ma rímeket ültettem:
drága Annának,
éltem párjának.
Fogadd szívesen születésnapodra!
Bár nem ígérem, hogy írok naponta,
légy boldog velem
mindig, Kedvesem…
7 hozzászólás
Igen ez számomra egy gyönyörű vers!
Nagy gratula!
Jó, hogy érezni az őszinteséget a sorok közt.
Tetszett!
Ebben az a jó, hogy a régi úgymond megszokott stílust megfűszerezed egy kis "maival". Pl a "fény után néznek a szobanövények"-ez nekem-nem tudom miért- de annyira kedves sor, olyan jó érzés rágondolni a növényekre, amiket a szobában nevelgetünk. A vers vége meg egy szép, beteljesedett lezárása az addigiaknak.
H.
Köszönöm! (Ez is személyes élményeken alapuló, valóságos születésnapi ajándék-vers volt anno…) Üdv.: Á.E.
Nagyon szép vers! Gratulálok!:)
Köszönöm! (eredetileg tényleg szülinapi ajándék volt a vers…) üdv.: Á.E.
Aranyos és kedves ajándék. Biztosan örült ennek a Te kedvesed is:-))
Köszönöm a olvasást és a hozzászólást. Igen, örül(t), aki kapta. Üdv.: Á.E.