ejtegetnek bús fák,
rá hullat könnyeket
a borongós ég,
szívem dobogja:
a bánatból elég…
Képeket festeget
égboltra a felhő,
szürkébe hajlik
a foszló délután,
nyújtózva kapnék
a tűnő nyár után…
Nem lehet, eltemet,
beborít a köd már,
kert alatt tél halad,
jégbe fagyva lép,
mit tegyek – ölellek,
karod forró menedék!
4 hozzászólás
Kedves dreaming!
Csodaszép őszi képet festettél nekünk megint!
Hát igen… ilyenkor meleg menedékre vágyunk mind!
Igen kedves Dóra!
Köszönlek 🙂
Kedves Dreaming!
Igazi késő-őszi hangulatú írást olvastam!
Tetszik a gondolat menete, főleg az utolsó 2 sora…
Szeretettel: Tünde
Szia kedves Tünde!
Köszönöm szavaid, örülök, hogy tetszett 🙂
Szeretettel: Éva