Mosolygósan búcsúzik az ősz,
Lágyan simogat,
A napsütés cirógatja az arcomat.
Csendes az ősz,
A természet lassan lepihen,
De még enged gyönyörködni,
Mert ő már csak ilyen.
A lehulló levelek
Halkan intenek,
az ágak roppannak,
a madarak még egy
utolsót dalolnak.
Nézem az erdőt,
csodálom színeit,
készül a télre,
lassan csendesedik.
Gyönyörű az erdő,
Mintha festő keverte
volna ki pompás színeit,
szinte kéri, hogy megálljunk,
csodáljuk a művét,
mielőtt elmegyünk.
4 hozzászólás
Kedes vers!
Az ősznek is meg van a szépsége, úgy ahogy te is észrevetted. Ilyenkor a legszebb az erdő szerintem is.
Barátsággal Panka!
E gyönyörű évszak
gondolatokat ébreszt,
s mint látom ihletre
csábított téged.
Gratula!
Kedves, hangulatos vers az őszről, az elmúlást idéző
évszakról.
Nagyon tetszett.
Köszönöm a szép szavakat- és a rímes értékelést is.
üdv hundido