Őszi fák alatt lehunyom szemem…
És a pillanat elrepül velem…
Csak ülök, mint ki már bevégezte dolgát,
hajszolom az időt, úgy futnák, szaladnák…
Sorjáznak mögöttem hosszú, fájó évek,
volt küzdelem, öröm, boldogság is, Veled.
Elmúlt minden mi szép, üres lett a lélek,
megkopott holnapok…, a tegnapban élek.
Nem mámorít már sem a jókedv, kacagás,
vagyok tűzre hányt, élettelen farakás.
Fák alá nekem már nem köszön be a Nap,
csak a levelek halk suttogása marad.
Őszi falevelek, nyugtassátok meg a lelkem,
mielőtt gyászköntösöm magamra terítem.
4 hozzászólás
Kedves Ida!
Fájóan szép sorok!
"Nem mámorít már sem a jókedv, kacagás,
vagyok tűzre hányt, élettelen farakás."
írod.
Tudjad,hogy sokkal,sokkal több vagy annál!
Gazdag vagy abban ami a legfontosabb,a legszebb
és az a belsö érték!
Azt amit adsz magadból,csodaszép!
"Őszi falevelek, nyugtassátok meg a lelkem,"
remek sorok!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen a kedves, vigasztaló szavaid. Ez egy pillanatnyi hangulatvers, örülök, hogy tetszett. Ilyenkor előfordul az ilyesmi, hiába, olyan búcsú íze van az ősznek… 🙁
Még sok szép őszi napot kívánok, szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Nem egy vidám vers, de van ilyen. Nem feltétlenül rossz, ha üres a lélek.
Érdekes, hogy Édesanyámnak is az elmúlás jut eszébe .
Őszi falevelek, nyugtassátok meg a lelkem,
mielőtt gyászköntösöm magamra terítem.
Nem lehetett túl szép neked az ősz. Na igen a gyászköntös.
Eléggé megviseli az embert, nekem a nyár elején volt ilyen.
Nem feltétlenül rossz, ha üres a lélek a semmi olykor áldás.
Na én ezt be is fejeztem.Itt is jártam. Szebb napokat neked!
Ennyit akartam. Szerintem mást írni vagy bármit " Szópocsékolás" és kedvem sincs hozzá.
Amit akartam leírtam a vers.kapcsán (is) és én ezzel be is fejeztem.
A körülményekhez képest nyugodt őszt kívánok!
Szeretettel: Ági
“Nem mámorít már sem a jókedv, kacagás,
vagyok tűzre hányt, élettelen farakás.”
Ismerős ez az érzés. Sajnos idős korban már gyakorta uralja a kedvünk a szomorúság, az elmúlás ténye, közelsége. Ugyanakkor a fa alatt már nem éget a nap, csak lágyan simogat és fel lehet nézni az égre, megcsodálni, hogy milyen szép a kékje. Hinni abban, hogy eljön a tavasz és a virágzó fák, növények bennünket is örömmel, reménységgel tölthetnek el.
Szeretettel: Rita