Csurran az esőcsepp az ablakon,
Egy késő őszi szürke alkonyon.
Nem festi színesre a ház falát,
Nem csapja orromba a föld illatát.
Búsan csordogál a csatornába,
Vizes lesz tőle az emberek lába.
Becsorog a didergő kabátba,
Fázós hidegség lesz a ruhában.
Mégis, egy lány mosolyogva rohan,
Siet valahova nagy boldogan.
És aki a hűvös utcán látja,
Visszacsöppen most a boldog nyárba.
4 hozzászólás
Köszönöm, hogy elolvastad.
Kedves, és jó hangulatú versedet élvezettel olvastam.
Sok ilyen szép verset írjál még.
Ódv.
Örülök, hogy tetszett. Nekem az az igazság, hogy az ősz kedvenc évszakom Gyűlölöm a meleget:D
…..szia:)….bár őszről írsz!…de a lélekben ott az örök tavasz:):):)……szép gondolatot fogalmaztál meg!!!:::üdv..doratea