Még utolsót zöldellnek a fák
mielőtt nyugovóra térnek.
Elmúlt a nyár, megy az ösz
helyet adva a télnek.
Felhő-torony fehér-szürkén
rózsaszín napfényben,
altatő szél ringatja
odafenn az égen.
Fák között szelíden
legelész a csorda,
s a szél a fáradt lombot
rőt halomba hordja.
4 hozzászólás
Ősz… az elmúlás évszaka. Sokan megénekelték már,
és sokféleképpen.
A Te soraid olvasása közben egy vidéki táj jelenik meg,
ahol a fák millió színben pompáznak, hosszú, téli pihenőre várva.
Nagyon tetszik.
Nagyon szépen tudod ábrázolni az őszi természetet. Gratulálok: Colhicum
Élményszerű ábrázolása a hangulatnak, melyet az ősz hoz.
Szép!
Leginkább az első sor tetszik, ahogy a zöldellést valami pulzáló lökéssé teszed, olyan lesz, mint a vérkeringés
sok jót,
panna