Vastag zizgő
levélpaplan
elterül a fák alatt,
szellő játszik,
bújócskázik
tovarebben tollkalap.
Apró bogár
megriadva bukfencet
vet gallyakon,
lába égnek,
harmat zuhany
szétloccsan kis pocakon.
Gombaszáron
apró csiga
araszolva bandukol,
házatlanul, ruhátlanul
tornyot mászni
most tanul.
Vezérhangya
makk asztalról
figyeli a seregét,
szarvaspata csörtetésre
a hadosztály
elviharzik szanaszét.
Odvas öreg
tölgyfa törzsén
harkály csőre zakatol,
cinke csapat
hancúrozik
erdő szélén valahol.
Csak a sünnek
rossz a kedve,
-őszi eső elered-
hogyan vigye
kicsinyeit rovarlesre,
kis sündisznó
mosómedve nem lehet!
3 hozzászólás
ez nagyon jó vers, ötletes, szellemes, vicces, jókedvre derít felnőttet-gyermeket egyaránt, én már felolvastam a családnak 🙂
Szia! Örülök, hogy tetszett. Gyerekeknek szántam, de ha a felnőtteket is felderíti, akkor külön örülök.
Nagyon jó volt olvasni! Csupa kedves vidám kép van benne, és ettől tényleg jó hangulatot áraszt!