Ellopott percet ölel a csend,
magányt bújtat
a régmúlt feledés.
Reménységnek minden szava szent,
én is hagyom,
gyomromban remegés.
Lombeső tart s mégis a tavaszt
idézi fel
a pillanat heve.
Ingemet tépve gyönyört fakaszt
s elvarázsol
a hangja, a szeme.
Őszi mámor
By Fél-X
10 hozzászólás
Nagyszerű vers, én is mámorba estem. Látványos, szép, kerek. Szeretettel: Andika
Szelíd, szép a versed. Kis gyöngyszem.:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Fél-X!
Csodaszép hangulatára gratulálok!
Üdv:sailor
Zsolt, szívesen olvastam, mint mindig…
Zsolti, már a kezdés is gyönyörű. Hiába, legszebben talán a képzelet tud szárnyalni. No, és az ingtépős sort sem nehéz elképzelni.
Örömmel olvastam remek versedet.
pipacs
Szia Fél-X!
Szolíd, elmerengő őszi gondolatok után az utolsó sorokkal igazi tavaszi hangulatot varázsoltál elénk.
Barátsággal: Zsóka
Bizony! Van ez így kedves Zsolt!
szeretettel-panka
Kedves Fél-X!
Pont azt éreztem, ami a cím is. Jól adtad át a gondolatot, ami felpezsdít a hűsben. Gratulálok.
Üdv,
A.
Remek, valóban mámoros hangulatot árasztó sorok!
üdv
leslie
Ha igazán szép érzésekről akarok olvasni, idelátogatok…
Gratulálok Zsolti!