Mint az ősz melengető bronzszínű fénye,
úgy ragyog arcodon kedves mosolyod.
Mint a szellő, simogató érintése,
úgy ölel oltalmazóan két karod.
Ugye ez az a pillanat, mi sosem múlik el?
Mert ez az, amiért érdemes, amiért élni kell!
2011.11.08.
Őszi pillanat
By anonym
4 hozzászólás
Szép képek és mély gondolat hatja át versedet, a rímjeid is összecsengnek.
Rövid volta ellenére is sokat mondó. Próbáld az egyes sorok szótagszámát is egyeztetni.
Ötösre értékelem versedet. Gyakorold a versírást, olvas másoktól is, s azokat is értékeld, tanulni lehet belőle.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, köszönöm értékelő szavaidat, tanácsaidat pedig igyekszem megfogadni.
Szeretettel, anonym.
Nagyon tetszenek a versben megjelenő képek. Valóban az ősz hangulatát idézik, könnyed romantikával átszőve. Gratulálok hozzá, szép vers!
Örülök, hogy elnyerte tetszésedet ez a pár sor. Üdvözlettel, anonym.