Árnyéka nő a szobámnak,
hátrál a sötétbe.
Benn: ülök csak.
Ablakkeretbe vágva
a szem képe:
kék ég.
Kinn: néha még
egy-egy kutyaugatás,
aztán csak mordul.
S az első füst,
mint szemből a könny,
a kéményből kicsordul.
Őszi vers
By szilkatiBy szilkati
4 hozzászólás
Nagyszerű versedhez szeretettel gratulálok. Madárcsicsergős, szép napot kívánok: Zsuzsa
Köszönöm Zsuzsa az olvasást és a jókívánságot.
Üdv: Kati
Hu nagyon jo ez a vers…az utolso 3 sor annyira szep. Csak gratulalni tudok, annyira megragadtal ezzel a par sorral!
H.
Kedves Hayal!
Köszönöm, hogy itt jártál és elolvastad a verset.
Üdv: Kati