Ősz hajamba túr az őszi szél,
egyenesen állok, mint a fák,
szemem, mint tűz villan, régi még,
szemedben is virít ezer virág.
Tavaszillat ha szívemhez ér,
s virágot hoz áldott dobogás,
bár könnyet csal szemeimbe még
hangod, s az ezerszínű varázs…
Tudom emlékszel jól milyen volt
ölelkezni hulló lomb alatt,
s betakart lágyan az égbolt,
e világból más nem is maradt
– ahogy a szél ősz hajamba dúdol -,
csak az emlék, az ősz, s a virágillat…
16 hozzászólás
Kedves András!
Magával ragadó őszi képek ejtettek rabul soraiddal!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
köszönöm Fél-X
Szia András !
Egy újabb remek vers Tőled:
Szeretettel:Selanne
Szia Selanne!
köszönöm
Nagyon szép ősz emlékek…
Gratulálok, Judit
köszönöm, kedves Judit
Nagyon szépen jeleníted meg az ősz sokszínüségét.
Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
köszönöm, kedves Vali
Szia András!
Dallamos és illatos a versed. 🙂 Gyönyörűek a képek, az első sor különösen megfogott.
Az egész nyugtatóan melankólikus. Szeretem az ilyen alkotásokat.
Nagyon szép!
Szeretettel: Kankalin
örülök, hogy tetszett, kedves Kankalin
köszönöm
Kedves András!
Finom illatú az ősz is és színes és jó ölelkezni a hulló lomb alatt.
Nagyon szép képek, remek vers. Gratulálok!
Barátsággal:Margó
köszönöm, kedves Margó
Szépp a versed, András, melankóliája gyönyörűen átjött, képeidben ott az az érzékenység, amitől egy vers valóban verssé válik. Tetszett nagyon.
aLéb
köszönöm, hogy olvastad aLéb
Csodálatos ez a versed, kedves András!
Mi mindent idéz fel ez a szépséges évszak!?
Dalol, simogat, színeket idéz anélkül, hogy egyetlen színt is megneveznél, szinte illatokat sodor.
A vége pedig szívszorítóan könnyes.
(Ezért is) szívvel maxoltam
Zsanett
nagyon köszönöm, kedves Zsani