Ébred a vágy; pupillámon dalolt
Remény ezer csókját megéltem én.
Hiszen elhittem; őszintén erény.
Kétely többé bennem nem zakatolt.
Kovácsoló napunk tegnap a holt;
Talán újra éled fények egén,
Lángoló aranypartnak tengerén,
Energiánkból az amper a volt.
Atyánknál két virág gyönyört talál.
Még ő is elámul, mert olyan szép,
Egymásba borultan sárga a kék.
Összekacsintgat Isten és Halál.
Neked tréfa, mely engem felkavart.
Rettegésből már ingadozni kell?
A Hazugságnak kínja; félni tett.
Vidáman léped a száraz avart.
Költőnek szültek, lényem kifacsart.
Kiáltott a szavakért, írni mert.
Futott gondolatokért, nyerni pert.
Temetnek gyermeknek; bársony takart.
3 hozzászólás
Kedves Noémi!
Versed szakaszaiban kimondottan példásan követed a szabályos abba előíráskat. Ugyan nem vagyok szakértő, csupán diákként nagyon szerettem a szép verseket szavalni, s most is úgy teszek, s amikor a megadott forma szabályait követve olvasom, az "abba" szerinti vers elmondását én nem vállalnám szívesen. Ugyanis nehéz kihangsúlyozni, hogy a négysoros szakasznak az első sor utolsó szava visszhangozzék majd az utolsó sor leutosó szavával. Lehet, bonyolultan írom le, de én ezzel tudom a versek ritmusát kiemelni. Persze, más a helyzet a hivatásos versmondóknál, azt is nyilván tanulták, vagy legalább gyakorolták, hogy azok a sorvégek ki legyenek hangsúlyozva.
Ezért én ezt a formát saját magam részére nem is szívesen alkalmazom a verseknél.
Versednek szövegét is talán az emlíettek következtében nehézkesnek tartom.
Persze, mint említettem, nem vagyok szakértő, nyilván mások más szemmel nézik.
Én szívesen időztem a versednél.
Szeretettel: Kata
Kedves Noémi!
Én sem vagyok szakértő, lehet, hogy nem is jól olvastam, de nekem tetszett.
Üdv: József
Köszönöm a hozzászólásokat!