Látom, hogy terít füvet, virágot
alátok a rét.
Kócos falombok hajolnak árnyékot
adva a fejetek fölé.
S az áldásnak titulált eső
a megtisztulás, az élet is lehetne.
De ti befogjátok az égi madarakat
könnyű lepkehálóval,
mintha csak játék lenne az egész.
Pedig gyilkos vizeitekből
már bűzlő haltetemek buknak elő,
szemükre merevedve
az ártatlan áldozatok kíváncsisága,
miért?
Az irányt vesztett vadak nyüszítve
gázolnak át a pöfögő autók közt
a flaszteron,
mert erdők helyett csak a csonka
fatuskók őrzik
a sikoltó körfűrész nyomát.
De egy nap majd hatalmas szárnyat
bont a madárijesztő,
és vijjogni kezd,
a gyáva oroszlán körmöt-fogat
köszörül,
s a jámbor bádogember szeme
vörösen izzik, és forogni fog,
mikor -egy-kettő-egy-
felétek lépdel.
Ti meg nyíva menekültök majd
oszlopom köré,
de én már távol leszek akkor
tőletek,
fenn, a húsz méter magasban.
2 hozzászólás
Kedves Kati!
Versedben bölcsen tekint le Simeon a "nemtörődöm" emberekre.
Úgy gondolom, napjainkban igencsak aktuális ez a figyelmeztetés.
Nagyon tetszik, hogy beleszőtted a "Nagy varázsló" szereplőit is.
Csak egy megjegyzés. Körfűrésszel elég körülményes az erdőben fát vágni, ott inkább láncfűrészt használnak. Remélem, ezért nem haragszol meg! 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz!
Köszönöm, hogy figyelmeztettél a körfűrészre. Igazad van, inkább láncfűrész.
Szeretettel: Kati