Takaróm fejemre húzom,
S hangoddal burkolódzom.
Hagyom, hogy elárassz,
Elsodorj, s magaddal ragadj.
Pedig, még sohasem láttalak.
Érintésed nem ismerem,
Illatodat nem éreztem,
Arcod játékát még nem láttam,
Nászt Veled még nem háltam.
De tudom, hogy öröktől ismerlek,
S hogy Te vagy, kit mindig kerestelek.
15 hozzászólás
Kedves Falevél a női ösztön már csak ilyen, versed nagyon tetszett! Gratulálok!:)
Néha nagy szükség van rá, hogy hallgassunk az ösztöneinkre. Szép vers!!!
Sleepwell, Rozália!
Köszönöm, hogy olvastátok a versem és örülök, hogy tetszett is!
Falevél.
Kedves Falevél!
A virtualitás-gondolom ez az!?- csodákra képes:-)
Repít,szárnyallsz és közelebb érzed magadhoz a másikat,mint gondolnád.
Gratulálok,élethű a kép:-)
Ezüstnyár!
Igen, jól értettél 🙂
Köszönöm, hogy olvastál.
Falevél
Nagyon kedves, jól sikerült alkotás! Gratulálok, Katalin
Köszönöm Katalin!
Nagyon megkapó vers.
Létezik ilyen érzés… kb. olyan, mint mikor serdülő
korában elképzel magának valaki egy ideált, akit sohasem
látott, de úgy érzi, öröktől fogva ismeri.
Örülök, hogy olvastalak.
Köszönöm Zsike, hogy olvastál és megtiszteltél véleményeddel!
Falevél
Kedves álom,
csak valóra váljon.
Örülök, hogy olvastál Májusfa!
Egyszer minden álom teljesül! Lehet, hogy változnak a szereplők, a színek, a képek…..
A lényeg, hogy az érzés, amit az álomban átéltünk a valóságban is helyükre kerüljenek.
Köszönöm: Falevél
Hmm erről most eszembe jutott egy pár dolog. Lényegretörő.
Köszönöm Rover, hogy olvastál!
Remélem, Csak jó dolgokat idézett meg a versem!
Szeretettel: Falevél.
Nagyon tetszett a versed, az ellentét, hogy olyanról írod, hogy mindig kerested, akit még nem is ismersz…már önmagában ettől az ellentéttől egy erő keletkezik az egészben…az ösztön ereje:-) Gratulálok!
H.
Köszönöm, hogy ittjártad nyomát meghagytad nekem!
🙂