Grimaszok kora.
A tükörben sem látszom.
Vagyok is, nem is.
Céltábla-arcom.
Tapogatom sebeim,
már varasodnak.
Redők, barázdák.
Kérgesedik a tölgyfa.
Évül az ember.
Megdőlök, ahogy
illik a halál előtt,
illedelmesen.
A tél tavaszt hoz,
az ujjaim rügyeznek.
Talán lehet még!
14 hozzászólás
Kedves Kati!
Megleptél.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Kedvelem a haikut. Nem kell sokat írni.
Szeretettel: Kati
🙂
Milyen igaz.
Remek! 🙂
Szia Horvaja!
Hosszú időre eltűntél. De a lényeg, hogy már itt vagy. Köszönöm a látogatást.
Kati
Nagyon bölcs gondolatok haiku formában.
Szeretettel gratulálok
Ica
Köszönöm Ica, hogy elolvastad a haikuimat.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Nagyon élveztem haikuidat!
Azt hiszem,írtam hozzájuk,nem találom,
lehet nem ment át!
"Grimaszok kora.
A tükörben sem látszom.
Vagyok is, nem is."
…csoda jó!
Szeretettel gratulálok!
Szép estét
Kedves sailor!
Szeretem ezt a műfajt. Minden szónak súlya van. Köszönöm, hogy itt jártál.
Neked is szép estét.
Szeretettel: Kati
Írjál többször haikut!
Egyet kirasgadtam közülük,de mindegyik
nagyon jó!
és egy más dolog
…legalább is nálam,a haikukat élvezem,
gondolatokat,érzéseket stb ébresztenek
és ilyenkor csak egyet tudok mondani
´szép´!
…mert hihetetlenül sokat tudnak mondanínéhány sorban
amit csak érezni lehet
Szeretettel:sailor
És nem sokat kell a gépeléssel bajlódni.
Szeretettel: Kati
Kevéssel sokat mond. Általános, örökérvényű igazságokat olvashatunk ki belőle, Főleg az elejéből és a végéből, legalábbis szerintem.
Köszönöm, Madár, hogy elolvastad, örülök, ha adott valamit ez az öt haiku.
Üdv: Kati