Ott fenn az égi mezőkön
– ahová oly régóta vágyom –
felhőnyájak vonulnak tekergőn
túl a végtelen határon,
s e hófehér világban
lét-nemlét értelmét keresem,
s az egybeolvadó fodros gomolyokra
keservben rátapad bús szemem.
Amott áttetsző könnyű tüll-fátyol
éppen ráborul kacéran hegyekre,
gömbölyded párnák, apró hengereken
gurulnak fürgén felette,
játékuk elbűvöl, lelkem mezítelenül
a néma légben siklik ide-oda,
s hűsítőn simítja
a felszíni légkör áramló vonulata,
s egyszer csak ezernyi emlék darabokra tép,
a millió részecske a szabad tér felé sodor,
s hatalmas hasadással egy tágra nyílt rés
csillagfényű jégkristályokat rajzol,
táncuk új ritmust hoz a mindenek felett,
s e térbeli teljesség széthúzza a zárt kereteket,
és én csak lebegek – mint angyal –
egy fény-fonálon hintázom
s az öröklét sérthetetlenségében
a megnyugvást ott fenn,
fenn a fellegekben végre megtalálom…
8 hozzászólás
Szia!
Nagyon szép vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Mindenki "oda" vágyik. Tudod mi jutott eszembe? Ez egy felhő vers. Az égen és benned is felhők vonulnak. De az a jó a felhőkben, hogy ahogy jönnek el is mennek.
Köszönöm kedves Rozália, és scherika, hogy olvastátok:)
Szia!
Szépet írtál.Gratulálok.Aki ilyennek látja a világot az talál megnyugvást idellenn is.Már csak azért is mert, tudod "amint fent úgy lent".
Szeretettel:hova
Szia!
Kitűnő sorokat véltem felfedezni."és én csak lebegek -mint-angyal-
egy fény-fonálon hintázom"
Van több ilyen:-) Ezt ragadtam ki.Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm szavaitokat kedves hova és Selanne:)
Szép képeket használsz a versedben, szabatosan fogalmazol. Érdekes témát válaszottál, de honnan tudod, hogy a fellegekben megtalálod a nyugalmadat? A versed tetszik, helyedben póbálkoznék kicsit szabályosabb versformával is.
Üdv. Kata
Köszönöm Kata, érzésből írok…talán érdemes lenne a szabatosabb versforma..talán majd eljutok oda is…
Örültem szavaidnak!