mint egy ottfelejtett könyv
mint egy leláncolt érzés
bánatban oldott
gondozatlan gyöngy
sebet nyalogató
fontos felhő
esőt bőven osztó
ha felnő
Meztelen
mint a meghámozott banán
vagy a formás buksza
az újság címoldalán
évekig poszter
a srác falán
látja, de sosem dughatja meg
igazán
Szomorú
mint patakba hajló fűz
legalsó ága
mint távolba néző szem
a lélek virága
azt mondják, drága
de néha furcsa
s kegyetlen játékot űz
könnycsepp áradat oltja
ha olajat kap a tűz
Hever a meztelen csoda
és vele álmodik
a tudás szomorú mosolya
3 hozzászólás
Nagyon tetszik vers-teknikád hullámzása.Észrevétlen ragadnak el soraid és…sodornak.Többször olvastam,s egyre jobban tetszik.
Gratulálok!
Igen, olyan többször-olvasós verseid vannak (ez pozitívum akart lenni) mert mire elolvasom, félek, hogy valamit elmulasztottam. És még valami eszembe jutott róla, hogy ha zenélni tudnál, jó lenne, mert ilyen dalokat szívesen hallgatnék, amik játékosnak tűnő formában, de mondanak valamit, illetve Valamit.
Hanga
Nagyon jó, nagyon tetszik kár hogy csak a fióknak tudsz írni, vagy pár személynek.
Üdv:NcC