Otthon

Az asztal szélén billegő pohárból
jót ittunk. Bort, vizet, nem tudom már.
A könyv kinyitva, ahol a szamár-
fül jelzi, s a zsíroskenyér foltjai
mutatják az izgalmas részeket.
Csend van. Csak egy légy zsizseg
a függöny és az ablaküveg között.
Meg szinte hallani, ahogy
a szőnyeg rojtja a zöld
indákkal összefonódva
kúszik a széklábon fölfele,
a keresztbe tett combok alá kandikál.
Az ágy hatalmas batár.
Az Avatart akartuk nézni épp,
de nincs se hang, se kép.
A takaró alatt a fülledt meleg
meg a szex veled elálmosít.
A falat lassan elengedi a festék,
itt-ott pereg. S én látni vélem
az árnyak pőre testét,
ahogy hajnalonta kilépnek
a sötét sarokból.