paca az arcán, mely szétfolyt – tűri csendben az égbolt – felhőfátylát a félhold magára húzta már (lám elsuhant a nyár) súgja egy hang: elég volt éjembe kétkedést olt távoli halvány fényfolt maradt belőle – kár (az ősz a küszöbön vár)
AmigoH on 2011.01.02. 21:43 Gyönyörű hangulat-vers, ahogy a lágy képeket egymásra úsztatod. Olyan mint az alkotói neved, egy szép, csendes álmodás. Számomra hibátlan. További sikeres alkotást! Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
dreaming on 2011.01.03. 22:56 Köszönöm a kedves szavakat. Örülök hogy tetszett 🙂 Szeretettel: Éva Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
2 hozzászólás
Gyönyörű hangulat-vers, ahogy a lágy képeket egymásra úsztatod. Olyan mint az alkotói neved, egy szép, csendes álmodás. Számomra hibátlan.
További sikeres alkotást!
Köszönöm a kedves szavakat. Örülök hogy tetszett 🙂
Szeretettel: Éva