Sötét van, húz le a fejem,
Ma egy padon lelem helyem.
Az alkohol fogságából szabadon
hagyom, csak a gondolatom maradjon.
Tagjaim már rég szolgálnak,
Ennek az őrült, rohanó világnak.
Mért ne engedelmeskednének részegségnek,
Ha már így is rabszolgák, szegények.
Nincs bennem sem érzelem sem értelem,
Tűnődve az eget kémlelem.
Nincs bennem már semmi félelem,
Pedig itt vagyok egy padon, részegen.
8 hozzászólás
hm, ezt ugy gondolom, így első olvasatra, hogy több félr képpen lehet értelmezni. mki találja meg a magának valót
Teljesen eygértelmű. Az utolsó versszak elgondolkodtat.
üdv
jo, mind1, nekem kétértelmü
Látom mindenkinek más értelmű… 🙂
Ismered Kosztolányitól a”Hajnali részegség”c. verset?Hirtelen az jutott eszembe.
Mert,bármennyire is meglepő a részegségről nagyon keveset írunk.Pedig milye jó
néha berugni,feledni bút,bánatot.
Versedet kiírtam.Egy kicsitt az enyém is.Megengeded?
Háát… egyszer elkezdtem olvasni… csak… nah szal nem nagyon. Lehet a tiéd, és mindenkié… 🙂 köszi
A vers nekem is bejön. Jó!
Viszont ellent kell mondanom gyogyo-nak. Rengeteg magyar vers van az alkoholról, részegségről. Pl: Tokaj a magyar irodalomban című könyv, melyben nagy költőink részeges versei jelennek meg.
Értem… örülök, ha tetszik! 🙂 Majd lapozgatom, keresgetem a könyvet… üdv, és köszönöm a hozzászólást!